Blackphoenix 
Fotós: Lakatos Máté
A Tokaji borvidék kapcsán még mindig sokan csak a borra asszociálnak. De mi születik abból, ha több mint 100 huszonéves, kreatív egyetemista ismerkedik meg a régió egyedülálló adottságaival, természeti-, kulturális- és épített örökségével, és tölt egy hetet építéssel a helyszínen?
Idén ünnepeljük a 15. évfordulóját annak, hogy a Tokaji borvidéket az UNESCO felterjesztette a világörökségi listára kultúrtáj kategóriában. Ez adta az egyik apropóját annak, hogy idén a Hello Wood itt rendezte meg Építész Mustra ‘17 (2017. július 15-22.) elnevezésű oktatási programját, a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával. Az ország összes építész képzéséről és a Magyar Képzőművészeti Egyetemről összesen 150 diák és a hazai építészeti oktatás legjavát képviselő, díjnyertes építész kapcsolódott be a Tokaji borvidék megújulását övező közös gondolkodásba, és épített fel 11 projektet a régió 7 településén – Abaújszántón, Golopon, Mádon, Mezőzomborban, Monokon, Tállyán és Tokajon. Először fordult elő, hogy a Hello Wood Architizer A+ Award-nyertes programját az összes résztvevő egyetem beépítette a tantervébe. Az oktatási program célja, hogy a fiatalok és vezetőik ráhangolódjanak a helyi jellegzetességekre – az egyedülálló adottságokra, természeti-, kulturális- és épített örökségre, évszázados hagyományok ápolása mellett, a megújulásra való törekvésére, a bor és az építészet kapcsolatára – és az Y-generáció friss ötleteivel bővítsék a régió megújulásának gondolatvilágát. Az egyetemek saját csapatvezetőkkel és csapattal indulhattak, hogy összemérjék erejüket. A versenynek tétje is volt: az utolsó nap, a csapatok szavazatai alapján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem monoki projektje nyerte el az 1 millió forint értékű fődíjat. A csapat a Kálvária-domb alján álló fa köré épített szakrális teret: a Merengőből egyedülálló kilátás nyílik a falura, miközben a temető és a Kálvári-templom közti tér meditációra is hív. A Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács különdíját a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési karának Tállyoló projektje kapta. A Valkai Csaba és Zelenák Fruzsina vezette csapat alkotása azt jelzi, hogy Tállya Európa mértani közepe, és egyben említést tesz a többi európai településről, amelyek mind ugyanezt gondolják elhelyezkedésükről. A Hello Wood különdíját a Széchenyi István Egyetem nyerte; Cseh András, Élő József és Tátrai Ádám csapatvezetők a tállyai Mailloth-kastély parkja és az iskolaudvar elválasztására szolgáló rozzant és rossz emlékű drótkerítés helyett terveztek csapatukkal mobil, játszóeszközként is használható Kerekítést. A flexibilis szerkezet egyben területfoglalás is, amely játékos vonalvezetésével csippent némi teret, az kicsi udvaron játszó iskolások számára.
“Tokaj-Hegyalja gazdag hagyatékkal rendelkező régió. Sok fiatal építész új látószöget hoz, a megszokott narratívák helyett, és segít felpezsdíteni a térség identitásához kapcsolódó közös gondolkodást. Ezért szerveztük meg, hogy egy héten keresztül az ország összes építészeti képzése és a Magyar Képzőművészeti Egyetem csapata ide koncentráljon és friss gondolatokkal reflektáljon a térségben tapasztalt társadalmi-, kulturális-, épített- és természetes környezetre.” – mondták a Hello Wood vezetői.
A Hello Wood egyetemek mustrájának és kollaborációjának szánt táborai Csopakról települtek át Tokajba. Nem előzmény nélkül való az észak-magyarországi helyszínválasztás sem. 2012-ben a Borsod megyei Dédestapolcsány volt a tábor központja, és a környező települések némelyikén még ma is láthatóak, sőt a lakosság által gondozottak az akkor készült alkotások. A Hello Wood, az ország legismertebb építészeti oktatással foglalkozó stúdiója, akik Csóromföldétől Argentínáig tartanak nemzetközi építészeti táborokat.
Bővebben a programról:
Oktatás
A Hello Wood programját, az összes magyar építészeti képzés és a Magyar Képzőművészeti Egyetem is beépítette a tantervébe. Így lehetőség nyílt arra, hogy még alaposabban előkészített, még inkább a helyszín adottságaihoz illesztett, funkcionális és jól használható alkotások szülessenek. A Hello Wood célja az egyetemek közötti együttműködés, a fiatalok együtt gondolkodásának elősegítése olyan konkrét helyzetekben, környezetben, amely során a diákok egy teljes projektet vihetnek végbe, megtapasztalva a felelősséget, mind a saját csapatuk, mind az adott közösség és környezett iránt is. A csapatok már a tavaszi félév során előkészített tervvel érkeztek, s a helyszínen készítették el, szerelték össze az installációkat. A projekt kiemelt célja, hogy az egyetemek elméleti képzését kiegészítse: a diákok az ötlettől a megvalósulásig végigkövethetik a munkafolyamatokat, és maguk építhetik fel az installációikat, a Hello Wood csapatának szellemi támogatásával és szakembereinek praktikus megoldási javaslataival. A tábor felbecsülhetetlen gyakorlati tapasztalatot jelent a diákoknak, valamint gazdagítja a portfóliójukat, szakmai képességeiket.
“Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél”
Jelenleg a térség turisztikai látogatása az őszi szüreti időszakra korlátozódik. Ezen gondolkodott el a Hello Wood csapata a résztvevő egyetemek oktatóival, a régió önkormányzataival és a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács csapatával: hogyan lehet kimozdítani és időben kiterjeszteni a vidék gazdag történelmi, kulturális, épített örökségi és kulináris hagyományának látogatását, megkóstolását.
Egykor, politikai súlyát tekintve, Magyarország központi régiójának számított a térség – gondoljunk csak a Rákócziak kiterjedt birtokaira vagy Monokra, Kossuth szülőhelyére. A “magyar nép zivataros századai” miatt egyedülállóak a térség várai, várkastélyai. Borkultúrája miatt gazdasági szempontból is élénk kereskedelmi központ volt ez a vidék, amelyről a gazdag mezővárosi státuszra utaló díszes épületek mesélnek, valamint vallásilag színes közösség élt együtt, erről például a zsinagógák beszélnek. Történelmi, gazdasági súlya mellett számos lokális kultusszal, vallási és népi mítosszal telítődött a vidék, amelynek szelleme továbbra is él, és megismerésre érdemes.
A bor kultúrára és gazdálkodásra már a kortársak is felfigyeltek, amikor korunk építészetének legnépszerűbb épülettípusa, a borászat a vezető magyar építészek rajzasztalairól került a tájékra (pl. Ekler Dezső). Illetve a térség birtokbavétele és felfedezése is a szőlőn és a pincészeteken keresztül történt és történik az építészetben is (pl. Bán Ferenc háza).
Fókuszban a falu
A Hello Wood csapata már évek óta – elfordulva a globális trendtől, amely az urbanizáció problémát helyezi előtérbe – a falu jelentőségét hirdeti. Gandhira hivatkozva, aki a jövőt a falvakban látta, gondolják újra a vidék hagyományának szerepét és lehetőségeit a 21. században. Nem kisebbítve a jelentőségét a városiasodás számos fontos, Földünk fennmaradását tekintve meghatározó problémáját, azt állítják, hogy a hagyományosan élelem-termelő vidék életben tartásának rendkívüli jelentősége van közös jövőnk szempontjából. A flóráért és faunáért érzett felelősségünk megköveteli az ökológiai szisztémát kihasználó falu fenntartását, s hosszabb távon gondolkodva a falu, a vidék újra vonzóvá tétele alternatív megoldást jelent az urbanizáció generálta problémákra.
A Hello Wood kreatívan áll hozzá a lokális fejlesztés gondolatához: a helyi értékekre és hagyományra építő gondolatokkal jelentkezik. A drasztikus beavatkozások helyett a közösségépítésben gondolkozik, először az emberek megszólítását, bevonását szeretné megteremteni, hisz abban, hogy a vonzáskörzet kiépítése az emberek meggyőzésével kezdődik. Míg a térség egyik legnagyobb problémája az elvándorlás, elsősorban a fiatalok távozása, a Hello Wood szervesen az egyetemi képzésbe épülő projekttel (elsősorban az építészeti képzést nyújtó intézmények bevonásával) jelenik meg, amely alaposan megismerteti a térséget a fiatalokkal. Az alkotótábor a maga több mint száz résztvevőjével már egy nyitott réteget szólít meg, akik elsősorban a városi civilizációból érkezve, itt szerzett tapasztalataik révén viszik hírét a területnek.
Belesimulni és funkcionálissá válni
A helyszínválasztást komoly és alapos kutatómunka előzte meg, amely kiterjedt az épített örökségre, illetve a jelenlegi társadalmi összetételre, és igényekre is. A szervezők és a megszólított egyetemekről érkezők nem drasztikus beavatkozásnak, szervetlen, tájidegen megoldásokat hoztak, hanem érzékenyen figyeltek a helyi szokásokra, tradícionális eszközökre. Belesimulni és funkcionálissá válni, ez határozza meg az installációkat; falvakban gyűjtött anyagokból készült, vagy a helyi “design megoldásokat” alkalmazó padokat kreálva és adományozva a településeknek, a szó szoros értelmébe egybeolvasztva régit és újat. Tágasabb értelemben is gondolkodnak erről, egész pihenőket, falusi köztereket is szerveznek egy-egy pad-rendszer köré, vagy kiegészítői lesznek a helyi buszmegállónak. A pihenés, megpihenés gesztusa a turizmus hozta vándoroknak szól, akik akár egy falu főterén, akár a falvak határába telepített kerékpáros pihenőkben, vagy éppen kilátókban válhatnak részeivé a lokális közösségnek illetve a tájnak. A kilátó megmutat, perspektívát ad, ám egyszerre meditációra is késztet. A tájvédelem, a fák védelmének látványos megjelenítése szintén gyakori gondolata az installációknak. A komplex, erősen érzelmi töltésű élményeket sűrítik egybe és funkcionalizálják az installációkban.
A megközelítésben fellelhető az érzékenység és felelősségérzet a helyi iskolákban tanuló gyerekek és társadalom hátrányos helyzetű emberei iránt. A workshopok idején készültek “jelek” is a helyszínek virtuális és vágyott funkciójának kiemelésére. Természetesen és nem utolsó sorban a szőlő és a bor is szerepet kapott a készülő és felállítandó installációkban; egy pincefoghíjakat betöltő, kiegészítő tervet valósítottak meg, valamint egy fejlődő, változó szobrot, egy hatalmas furmintlevelet gondoltak el és építettek fel.
Általánosságban elmondható, hogy a Hello Wood felvetése, amely a kommunikáció fejlesztésére irányul, átment a hallgatók gondolkodásába is azáltal, hogy a tábor során készülő és a falvakban látható installációk a helyi tradíciókat figyelembe véve tágabb és fennköltebb értelemben a diskurzusnak, helyi szinten a beszélgetésnek biztosítanak teret illetve eszközt úgy, hogy bekapcsolják és figyelembe veszik a tájélmény lehetőségeit. Első lépésként közös gondolkodásra, beszélgetésre hívnak meg mindenkit, aki itt lakik vagy csak erre elvetődik.
