Eszter 
A legutóbbi, A torinói lóról (The Turin Horse, 2011) szóló cikkemet azzal kezdtem, hogy bevallottam: eredetileg egy másik filmről akartam írni nektek. Egy olyan filmről, amely szintén igazán különleges és hátborzongató módon vázolja fel a világvégét. Nos, ez a Hétköznapi pár (Perfect sense, 2011), mely egy olyan vírus megállíthatatlan terjedését mutatja be, amely sorra veszi el az emberek érzékeit. A fókusz azonban mégsem ezen a víruson és a világméretű katasztrófán van, hanem egy szerelmespáron s azon a gondolaton: mit jelent szeretni és szeretve lenni, különösen akkor, amikor épp a feje tetejére áll a világ.
David Mackenzie roppant jó témát választott; jó mélyen belenyúlt abba a kalapba, amelyből előszeretettel válogatnak a katasztrófafilmes rendezők, s egy igencsak meghökkentő dolgot sikerült előhúznia. Egy zavarba ejtő vírus az érzékek elvesztését eredményezi, és szép lassan egészen egyedi világvége hangulatot szabadít az emberekre…
Szerencsére David Mackenzie nem elégszik meg ennyivel, így a Hétköznapi pár nem csupán vírusfilm, jóval több annál. Az egyik történetszálat valóban az ismeretlen eredetű fertőzés megállíthatatlan terjedése uralja, a másikat azonban melodramatikus köntösbe bújtatja a rendező, középpontba helyezve egy ténylegesen hétköznapi párt. Michael séfként dolgozik egy étteremben, igazi szívtipró, aki csak az éjszaka elérkezéséig tűri meg a nőket az ágyában. Az ő oldalán tűnik fel Susan, a bájos epidemiológus. Ő tehát az összekötő kapocs a történet két szála között, egy igazi melodrámai karakter: az egyszerű ember, aki hatalmas, legyőzhetetlen erővel kerül szembe, s egy percig sem kérdéses, hogy alulmarad-e. Kettejük hirtelen szárba szökkenő szerelme remek táptalaj ahhoz, hogy egy sajátos nézőpontból ismerkedjünk meg az emberiséget sújtó pusztítással.
Vajon hogyan reagálnánk arra, ha sorban veszítenénk el az összes érzékünket? Melyiktől válnánk meg a legkönnyebben, s mikor esnénk pánikba? Ezeket az igencsak nehéz kérdéseket veti fel ez az alkotás, amely azonban nemcsak az emberről, hanem az emberi kapcsolatokról is elmélkedik. Milyen lehet szeretni és szeretve lenni egy olyan világban, melyben sorra veszik el a szaglás, az ízlelés, a hallás, a látás? David Mackenzie határozottan és érzékletesen válaszolja meg ezt a kérdést, és pont ennek a válasznak köszönhető, hogy hibái ellenére is figyelemre méltó, mélyen ható és mélységesen szép alkotás a Hétköznapi pár.
A karakterkidolgozás különösen jó, épp, mint a szereplőválasztás! A séf és a tudós két ellentétes oldalról veszi fel a küzdelmet a titokzatos kórral, mindketten más-más módszerekkel próbálnak kiutat találni az egyre nyugtalanítóbb helyzetből. Ewan McGregor játéka nagyszerű, ám Eva Green bájosan komor személyiségével olyannyira belesimul a történetbe, hogy szinte egyedül ő uralja a szerelmi szálat. A karakterek motivációiról azonban nem kapunk elég információt, amit meg mégis, az sincs kellőképpen kibontva. Némiképp a vírus terjedésének bemutatása is felületes, ám a dokumentumfilm-szerű jelenetek hamar elfeledtetik velünk ezt a tényt, ahogy a fényképezés is, így egy idő után már nem is vágyunk több információra. A sötét színekkel operáló képi világ és a lassú, bús zene tökéletes hátteret adnak a kétségbeejtő, visszafordíthatatlan pusztulásnak. A rendező egyensúlyt teremt a romantikus és az apokaliptikus hangulat között, magyarázatot viszont nem ad a vírus megjelenésére és rohamos mértékű terjedésére, így aztán a játékidő előre haladtával egyre inkább a szerelmi dráma kerül előtérbe. Ezt azonban egy percig sem bánjuk, hiszen pontosan ettől válik különlegessé az alkotás.
Most mondhatnánk, hogy mindent elárultam azzal, hogy bátran leírtam, miről is szól a film, de nem lenne igazunk. A Hétköznapi pár tényleg a világvégét ragadja meg; egy olyan világvégét, melyben sorra tűnnek el azok az alapvető dolgok, amelyek nélkül egyre nehezebb és elképzelhetetlenebb az élet. Ám nem az a lényeges, hogy mi történik, hogy épp milyen érzék veszik el, a hangsúly azon van, hogy az emberiség miképpen birkózik meg a sorozatos csapásokkal. Ez a fókusz pedig leszűkül két szerelmesre, s az azonosulás lehetőségét adja, így könnyedén beleérezhetjük magukat egy olyan szituációba, amelyben mindennél erősebben kirajzolódik, mit jelent a szerelem.
Értékelés: 75/100
IMDb: 7,1/10
Mafab: 71%
