Anon Anon 
Amikor 2006 januárjában megjelent a HétköznaPICSAlódásoknak ez a lemeze, éppen 16 év választotta el az együttest attól, hogy elkezdtek csörömpölni azon a bizonyos Melinda utcai garázssoron Pécsett, ami a kocsmák mellett a legfontosabb kiindulópontja volt a zenekarnak. Aki ismeri a hazai punk színterét, az szinte biztos, hogy találkozott az ő nevükkel, és lehet őket szeretni, gyűlölni, azonban vitathatatlan, hogy az egyik, ha nem a legnagyobb költőnknek állítottak emléket ezzel a lemezzel, ami kulturális értékével messze kiemelkedik az átlagból.
A kitűnő lemez egyébként a méltánytalanul hanyagolt kategóriába tartozik, a megjelenése után gyakorlatilag semmilyen érdeklődést nem kapott a média részéről, amit maga a zenekar is nehezményezett, bár a panaszkodás nem jellemző rájuk. És már csak azért is érthetetlen ez a fajta mellőzöttség, hisz mégiscsak annak az embernek a születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját, aki ezeket a verseket írta…
ilyen lett a lemez borítója, amit Gróf Balázs tervezett
Ebben a sorrendben szerepelnek a megzenésített versek az albumon:
Bevezető (1927)
Keresek valakit (1921)
Szabados dal (1917)
A világ megokolt útálata (1923)
Istenjárás (1922)
Sárga füvek (1933)
Két vers (1928)
Reménytelenül /részlet (1933)+Tiszta szívvel (1925)
Bíztató (1927)
Kedvesem betegen (1937)
Néhány éjjelre, padra, kőre (1928)
(Ó Európa…) (1927)
Le vagyok győzve (1937)
Két hexameter (1936)+Végül (1926)
Itt pedig az elejétől a végig meghallgatható az album:
A zenére végig jellemző, hogy nagyon eltalálták a sorok hangulatát, a kemény, durva, ám mégis lendületes és dallamos punk egyből az ember fülébe tud mászni, emellett remekül passzol az adott témához, mondanivalóhoz. A cikk írása előtt újra végighallgattam a lemezt, elejétől a végig, háromszor egymás után, és a Tiszta szívvel című számnál még mindig kiráz a hideg, szerintem ez a lemez csúcspontja, ahol a hangulat tényleg a fagypont alá kerül. (a Tiszta szívvel egybe van gyúrva a Reménytelenül c. vers harmadik versszakával, amit a zenekar gitárosának, Bársony Barnabásnak a lánya, Bársony Kinga Bíborka szaval a dal elején)
És ez az a vers, amit minden magyarnak ismernie kell, ahogy Megyeri szokta mondani a koncerteken… és tőlük hitelesebb együttest nehezen lehetett volna találni erre a nehéz kegyetlen feladatra, hiszen a József Attila által papírra vetett kérdések, ennek a bolond világnak a problémái ugyanúgy vissza-visszatérnek a HétköznaPICSAlódások szövegeiben is.
Szerintem itt, a corn&soda lemezajánló részlegében ennek az albumnak helye van, ha lehet ilyet mondani, és ha e sorok olvasói közül legalább egyvalakinek felkeltettem az érdeklődését, és ha ez az érdeklődés zenehallgatássá növi ki magát, akkor már megérte a dolog. És azt is biztosra veszem, hogy aki szereti József Attila költészetét, és azt az ő szomorkás világát olvasgatni, annak előbb-utóbb megtetszik ez a kultpunk lemez, még ha világéletében messze is állt tőle az ilyesfajta zene.
És még egy utolsó gondolat a végére: ez a lemez József Attilának is tetszene, mert hiteles, eredeti, és tökéletesen közvetíti azt a világot, amiről ő írt-jelen esetben punk zenébe öltöztetve a verseket.
