Nemrég jelent meg Julian Fellowes, a nagysikerű Downton Abbey alkotójának új könyve, a Belgravia a General Press Kiadó gondozásában. A leginkább kosztümös filmjeiről ismert szerző legújabb művében Anglia egy jellegzetes korszakába, a 19. század elejének Londonjába kalauzolja el az olvasókat, hogy betekintést nyerhessenek az arisztokrácia titkokkal és ármányokkal teli, álságos világába.
Ha valaki kézbe veszi a Belgravia finom, aranyozással díszített, elegáns kötetét, rögtön azt érezheti, hogy valami különleges kincset, ínyenceknek való fogást tart a kezében. Ha pedig elolvassa, akkor örömmel nyugtázhatja, hogy nem tévedett. A Belgravia igazi angol mű. A legnagyobb klasszikusok hagyományait követő, kissé távolságtartó, történelmileg hiteles, precíz, mégis fordulatos és magával ragadó alkotás.
A regény két család történetét, sorsának összefonódását meséli el. Az egyik oldalról megismerjük a mélyről jött, de hihetetlen szorgalommal és kitartással felkapaszkodott Trenchardokat, másrészről pedig a brit arisztokrácia egyik legelőkelőbb dinasztiáját, a Brockenhurstöket. Két ellentétes világ, akiknek útjaik normális körülmények között sosem keresztezhetnék egymást, de a végzet és egy közös titok mégis egymáshoz sodorja őket.
A történet az Európa sorsát eldöntő Napóleon elleni, waterlooi csata előestéjén kezdődik egy brüsszeli bálon, majd huszonöt évvel később, London Belgravia nevű negyedében folytatódik. A címadó, elegáns, csak kiváltságosok lakta kerület a regény fő helyszíne, melyről egy korhű, 1841-es datálású térképet is tartalmaz a kötet. A szerző részletesen bemutatja ezt fényűző és kívülállók számára megközelíthetetlen világot, megismerjük az itt élők életét, szokásait, az ötórai teák szertartásait, a szalonok pletykáit. Azonban nemcsak az arisztokrácia világa nyílik meg előttünk, hanem képet kapunk a konyhák, a cselédszobák lakóiról is. Ugyanis Fellowes, ahogyan a Downton Abbey-ban is megtapasztalhattuk, története részesévé teszi a szobalányokat, inasokat, komornyikokat, szakácsnőket, akik az arisztokrácia világának legbensőbb ismerői, de akikről a felsőbb osztály nagyon is szeret megfeledkezni.
A regény így rengeteg szereplőt mozgat a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból, de mindannyian élő-lélegző karakterek, szenvedélyekkel, vágyakkal, célokkal telve. Bár a mindentudó elbeszélő távolságot tart hőseitől, mégis behatóan ismeri és jellemzi őket, anélkül, hogy pálcát törne tetteik fölött, vagy minősíteni azokat. A történet két főhőse a két család női feje, Lady Brockenhurst és Mrs. Trenchard. Erőteljes, karakán figurák, akik számára a családjuk a legfontosabb, és képesek harcolni saját igazukért. Lelki vívódásaik, erkölcsi tépelődéseik fontos szerepet kapnak a történetben. Fellowes az emberi lélek jó ismerőse, így hősei döntéseit hosszas lelki dilemma előzi meg, remek pszichés jellemrajzokkal gazdagítva művét.
A regény története, bár nagyban épít a lelki folyamatokra, mégis izgalmas, szövevényes, és meglepő, váratlan fordulatokat tartalmaz. Nyelvezete olvasmányos, könnyen érthető és követhető. Az alapos és mély kutatómunkának köszönhetően történelmileg hiteles mű. Éppen ezért olyan felemelő érzés London sokszor ismerős helyszíneit egy letűnt korszak szemszögén át szemlélni, és úgy látni, ahogyan a 19. század lakói ismerhették.
A Belgravia összességeben remek lélektani ábrázolásokkal megírt, fordulatos, színes történelmi regény. Éppen olyan, mint az angol fekete tea, melyet az ember lassan, élvezettel, az ízeket kiélvezve kortyol. Az igazán igényes történelmi regények kedvelőinek ajánlom, és azoknak, akik Jane Austen, a Bronte nővérek és Dickens regényein nevelkedtek. Persze bátran olvashatják azok is, akik egy romantikus, mégis elgondolkodtató történetre vágynak.
A könyvért köszönet a General Press Kiadónak!