Szilvasán Eszter 
A Passengersről (Utazók) nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem volt valami jó film. Elég megnézni a Rotten Tomatoes kritikáit, ahol az alkotás összesen 31%-ot ért el. A nézők kiábrándítónak és középszerűnek találták, azonban néhány filmkritikus szerint a Passengers mélyén egy jobb és sötétebb alkotás lapul, amit egy egyszerű változtatással felszínre lehetett volna hozni.
A történet gyakorlatilag Chris Prattről szól, aki egy űrhajón utazik egy jobb élet felé. Mivel több évtizeden át tart az út, az utasok és személyzet egyaránt hibernációs kapszulákban alszanak. A rendszer persze hibázik, ezért Pratt 90 évvel korábban ébred, mint kellett volna. Az első fél óra erről szól. Chris Pratt egyedül. Először szuper és mókás, de a magány hamar felüti a fejét, ezért Pratt felébreszti Jennifer Lawrence-t. Mivel ő a legszebb. Nyilván. Aztán nem mondja el neki, hogy miatta fog egy űrhajón meghalni. Ennek ellenére szerelmesek lesznek, aztán amikor kiderül az igazság, Lawrence dühbe gurul. Itt jön a káosz, a hajó majdnem megsemmisíti önmagát és Prattet is, aki mégis túléli a gyilkos robbanást, végül pedig megint jön a szerelmi szál.
Akármennyire rossz volt a kivitelezés, nem vitathatjuk el a rendezőtől és íróktól, hogy az alaptörténet remek. A videót készítő blogger elemzi a történet fő fordulópontjait, és megmagyarázza, hogy ha felcseréljük az időrendet, máris másképp néz ki minden. Egy gagyi űrhajós sztoriból horrorisztikus mozit varázsolhatunk, amiben Pratt nem a hős, hanem az őrült zaklató, a gonosz. Nézzük, hogyan is nézne ki, ha a Passengers jó film lenne.
Ez mindenképp érdekes koncepció, és a vloggernek igaza van, teljesen megváltoztatja a film menetét az új időrend. Chris Pratt karaktere izgalmasabbá és félelmetesebbé válik, és talán pontosan ez az, ami hiányzott a Passengersből. A kedves, kicsit önző magányos férfiból pszichopata válik, és ez a biztos recept, ha sikerfilmet akarunk csinálni. Főleg akkor, ha az ráadásul az űrben játszódik, korlátozott szereplőgárdával.
