Fráter Zsuzsanna 
Marie-Aude Murail A lélekdoki című legújabb regénye júniusban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, augusztusban pedig a Szívünk rajta program a hónap könyvévé választotta a kamaszoknak szóló, Rád talál kategóriában. Ezt a kitüntetést azok a kötetek kapják, amelyek képesek ezt a korosztályt érzelmileg bevonni, véleményformálásra késztetni, motiválni, inspirálni őt. A méltatás után különösen kíváncsi lettem a kötetre.
Miről szól?
A regény két főhőse: Sauveur Saint-Yves, a 190 cm magas, csupa izom, fekete klinikai szakpszichológus és a nyolcéves kisfia, Lazare, akit egyedül nevel. Sauveur magánrendelőjében egymásnak adják az emberek a kilincset. A sok depressziós, fóbiás, anorexiás, álmatlanságban vagy másban szenvedő páciens között azonban a férfinak nemigen jut ideje a saját életére, sokszor még a kisfiára sem. A gyakran magányos Lazare ezért délutánonként a rendelő ajtaja mögött kucorogva hallgatózik, és izgalmas szappanoperaként kíséri figyelemmel a páciensek életének alakulását: az önvagdosó Margaux-ét, az iskolafóbiás Elláét, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille-ét, a hiperaktív Blandine-ét és a többiekét, akiken az apja segíteni igyekszik.
Hogyan lesz egy felnőtt és egy kisgyerek főhőssel operáló kötet kamaszoknak szóló regény?
Habár a két főhős valóban nem a célkorosztályhoz tartozik, azonban a Sauveur rendelőjében megforduló páciensek egy jó része igen, és a történet során felmerülő problémák, nehézségek, kérdések mindegyike erőteljesen érinti a 14-18 év közötti korosztályt. Ráadásul olyan nehéz és érzékeny témákat érint a mű, mint a homoszexualitás, a rasszizmus, a bántalmazás, a szülők válása vagy a pedofília. Mind-mind olyan téma, mellyel több tucatnyi regényt meg lehetne tölteni, és amelyek sajnos mindig aktuálisak, ráadásul a kamaszokat is erőteljesen érintik. Azonban minderről Murail a fiatal korosztály számára könnyen érthető és befogadható módon ír, miközben bájos humorral, némi romantikával és egy aprócska krimiszállal is igyekszik oldani a feszültséget. Így a regény olvasása közben igazi érzelmi hullámvasutat élhetünk át. Egyszer torokszorító és mellbevágó, máskor pedig szívmelengetően üdítő.
A Megváltó, aki nem mindenkit vált meg
A komoly témák és a bájos humor mellett A lélekdoki a karaktereit is nagyon szerettem. Sauveur, akinek a neve megváltót jelent, valójában nem mindenható, hanem nagyon is ember. A hivatásában tökéletességre törekszik, igyekszik minden betegét „megváltani”, azonban neki is megvannak a maga határai, nem tévedhetetlen, mégis szinte emberfeletti módon küzd azokért, akik csak rá számíthatnak. Ám ha valaki tökéletes akar lenni a munkájában, mindig ára van, és ezt általában az ember szerettei fizetik meg. Így Sauveur egyedülálló apaként sokszor kevesebb időt tud a fiával lenni, mint szeretne, vagy mint kellene. Bár nagyszerű apa, sokszor a munkája miatt Lazare háttérbe szorul. De pont ezek miatt a tökéletlenségek miatt lesz Sauveur hiteles karakter. Egyedülálló szülőként meg kell küzdenie a mindennapok nehézségeivel, a munka és magánélet egyensúlyával és a magánnyal.
Sauveur mellett Lazare az ellensúly, aki gyermeteg bájt ad a regénynek. Igazi koravén kisfiú, aki túl sokat hallgatózik apja rendelőjében, így olyan dolgokról, az emberi élet és elme olyan rejtelmeiről tud, amelyekről sok felnőtt sem. Mégis Lazare-nak megmarad a gyermeki ártatlansága, beleérzőképessége, és játékaival, gyermeknyelvi anomáliáival üde színt visz a regénybe.
Óh, az a karibi nyár!
A kötet legérzékletesebb, legszínpompásabb része mindenképpen a Martinique-ről szóló fejezet. Bár a történet többségében az anyaországban, Franciaországban és azon belül is Orléans-ban játszódik, az egyik fejezetben Sauveur és Lazare visszatértnek szülőföldjükre, Martinique-re. Ez a rész az, amit az írónő a legérzékletesebben fest le, szinte érezzük a karibi forró, párás levegőt, az ezernyi virág illatát, és magunk előtt látjuk a vakítóan kék tengert. A csodás táj mellett megismerjük a karibi életstílust, a sziget lakóit, az itt élők gondolkodásmódját, felfogását, kultúráját is, mindezt idealizálás vagy kendőzés nélkül. Látjuk a szépségét és az árnyoldalát is ennek a különleges miliőnek. A legjobban azt sajnáltam, hogy csupán egy fejezetet kaptunk ebből a csodás világból.
Tényleg rám talált?
Összegezve úgy érzem, A lélekdoki valóban megérdemli a Szívünk rajta program elismerését. Tökéletesen illik a Rád talál kategóriába, mivel valóban erőteljesen hat érzelmileg, ráadásul fontos kortárs problémákkal foglalkozik befogadható módon. Mégsem válik szájbarágóssá vagy unalmassá, a karakterek pedig a szívünkbe lopják magukat. Szívesen olvasnék Sauveur és Lazare történetéről még.
