Húsvéti ajándék a Radnóti Színháztól – Ergo sum I. parancsolat

A Radnóti Színház művészei a 10 című előadásból az I. parancsolatot idézik fel home változatban, mely a cikkünk végén megtekinthető.

A 10 című dráma a Radnóti Színház egyik legerősebb előadása, melyet Székely Csaba írt, Sebestyén Aba rendezett és Cári Tibor írta az élőben elhangzó zenéket, énekeket.A POSZT-on a legjobb rendezés és a közönség díját, a Színikritikusoktól pedig a legjobb előadás, a legjobb új magyar dráma és legjobb zene díjait kapta meg a 10.

Székely Csabát a tízparancsolat ihlette meg a darab megírásakor. 10 sors, 10 egyenrangú szerep, melyeket Kováts Adél, Lovas Rozi, Martinovics Dorina, Sodró Eliza, Tóth Ildikó, László Zsolt, Márfi Márk, Pál András, Schneider Zoltán és Vilmányi Benett alakítanak nagyszerűen.

Kováts Adél kísérő szavai:

„Ezekben a napokban különösen fontosnak érzem a személyesség jelenlétét a kapcsolatokban, nagy szükség van az emberi szóra, kedvességre. A társulat elkészítette az Önök által szeretett és sokra tartott 10 című előadásunk nyitányának home-változatát, ez a mi húsvéti ajándékunk.

Az első parancsolat a tízből: „Én vagyok a te Istened. Ne legyenek neked idegen isteneid.” A parancsolat üzenete most húsba vágó, elindítja bennem a gondolatot, hogy büntetés ez a világjárvány. Jó ideje már istent játszik az ember, és ez a járvány átvitt és konkrét értelemben is arcunkba csapja, hogy ezt nem lehet büntetlenül csinálni.

A húsvét a zsidó-keresztény kultúra jeles napja, a kivonulásé, a feltámadásé, a tavasz ébredéséé, a közös örömé. De most elmaradnak a nagy családi találkozások, a kirándulások, a maradandó élmények együtt. Most zoomon pészáholunk és tévén nézzük a körmenetet.

A horizontálisan és vertikálisan is kettévágott társadalmunknak ez a járvány még nagyobb csapás, mélyül a szegénység, a szegregáció, fokozódik a családon belüli erőszak, még ebben a helyzetben sem tud egységes nézőpontot kialakítani a jobb és a bal, komoly lesz a gazdasági krízis. Hely- és útkeresés van, meg kell találnunk, hogy ezek után mi a mi dolgunk, felelős cselekedetünk egyénileg és intézményi szinten is. Őszintén megmondom, hogy színházvezetőként egyfolytában azon gondolkodom, mi lesz majd az érvényes, mire vágyik a közönség, egyáltalán mit tud befogadni, mert nem tudhatjuk, milyen állapotban leszünk majd, ha ennek a megpróbáltatásnak vége lesz.Nem kérdés, hogy minden újra fog indulni, de az biztos, hogy új időszámítás kezdődik.Egyszerre ünnepelünk és gyászolunk. Most nem lehet jelzője a húsvéti kívánságnak sem a kellemes, sem a boldog. Kívánom szívből mindenkinek, hogy emberségesen és a legkevesebb veszteséggel éljük túl a világjárványt, és változzunk meg, vagy változtassunk ott, ahol tudunk, és bízzunk abban, hogy kapunk még esélyt és kegyelmet a Jóistentől, a Földtől, a sorstól. Én a magam részéről áldott húsvétot kívánok mindannyiuknak!

Hallgassák, nézzék ajándékunkat szeretettel!Remélem, hamarosan látjuk egymást a színházban!”

Kováts Adél:

„Utóirat: 
Még egy fontos és szükséges gondolatot szeretnék megosztani Önökkel. Az adakozások most különösen fontossá válnak, és minden morzsára szükség van az élet védelméhez, és sajnos most nekünk is, a Radnóti Színháznak. Minden viszonyítás kérdése, ezért is érzem, hogy „nekem a kérés nagy szégyen”. Mi a bajba jutott kollégákon úgy tudunk segíteni, ha gyűjtünk az Alapítványunknak, hogy a befolyt összegből őket támogathassuk.”

Ergo sum – I. parancsolat home változata: