Idén is gyönyörű koncerttel búcsúzik a Szegedi Szabadtéri Játékok

A szegedi Dóm téren látható előadások után a nyári színházi fesztivál, a Szegedi Szabadtéri Játékok zárása, immár 17 éve minden évben, az ajándékkoncert. Ennek a főpróbáján jártunk tegnap éjszaka.

Nem véletlenül írtam, hogy éjszaka és nem este, mert maga a koncert 9 órakor kezdődött és 11 után ért véget. Ahogy egyébként minden évben, de pont ez az időszak adja meg az Ajándékkoncert sajátos hangulatát.

A fenti kép alapján próbáljátok elképzelni a következőket. Szeged belvárosában, a Fogadalmi Templom előtt ültök. Rajtatok kívül még közel 1500 ember foglalt helyet a téren. A díszkivilágításban szinte minden ragyog, és 18., korai 19. századi klasszikus zene tölti meg a levegőt. Hűs, nyári, éjszaki levegőt érzel a bőrödön. Csinosan öltöztél fel, ahogy szinte mindenki rajtad kívül. A zene pedig egyszerűen elvarázsol. Gondolataid elszállnak. Egyszerre érzed magad egy elmúlt kor arisztokratái között és élvezed a modern kor csodáit, amik látványt és hangzást teremtenek. Ez lehet a legérzékletesebb leírása az Ajándékkoncertnek. Ennél jobban csak akkor lehet azt megtapasztalni, ha elmegyünk rá.

Sajnos a ma esti koncertre már esélyetek sincs jegyet váltani, de ha van rá lehetőségetek, a jövő évire látogassatok el.

Néhány infót pont ezért osztok meg az olvasókkal az Ajándékkoncert főpróbájáról. Ha nem tudtatok ott lenni, akkor legalább egy ilyen beszámolóban kapjatok róla némi képet.

A Szabadtéri Játékok honlapján azt írják, hogy a koncert 18 éves múltra tekint vissza, de tegnap este Gyüdi Sándor karmester és a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója a koncert kezdetén kiemelte, hogy az esemény még nincs nagykorú. Nem tudjuk kinek higgyünk.

Ami biztos, hogy az idei évben a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában Beethoven műveiből válogattak. Ahogyan azt a karmester is mondta a koncerten, a német zeneszerzőnek számos szép zongoraversenye létezik, ám egy több millió forintba kerülő zongorát nehezebb gyorsan levinni a színpadról esőben, mint a hegedűket, ezért inkább az utóbbi mellett döntöttek, de erre később még visszatérünk.

A nyitányban a „Prométheusz teremtményei” című művet hallhattuk, majd Beethoven hegedűversenye csendült fel, ahol Kosztándi István hegedűművész volt a szólista.

A koncertszünet után a „Pastorale” szimfóniát hallgathattuk meg, ami a vidéki élet minden báját lelki szemeink elé tárja. Ennek a szimfóniának a kapcsán jegyezte meg többször is Gyüdi Sándor, hogy ez a darab kifejezetten szabad térre íródott. Állítása szerint ezért esett erre a választásuk, mert ahogy a karmester mondta: „Ez illik a csillagos ég alá”. Ezzel egyébként csak az volt a gond, hogy a mérhetetlen fényszennyezés miatt egy darab csillagot nem láttunk az égen, de a választás így is jó, hiszen az esemény nevében is benne van, hogy ez a Szabadtéri Játékok.

Egy dolgot emelnék még ki az egész estéből. Miután a szokásos 4000 fős nézőteret a vírus miatt nem építhették fel, csak 1500 széket raktak ki a Dóm térre. Most talán azt hagyjuk is, hogy ezzel hol vannak a hibák. A lényeg ebben az esetben inkább a hangzás volt. Ugyanis az emelt nézőtér hiányában a tér valami hihetetlen akusztikával rendelkezett. Minden egyes hang visszarepült a környező házak és építmények faláról. Ez a karmestert elmondása szerint zavarta, de kétségtelen, hogy a tér akusztikája adott némi pluszt az éjszakának.