Blackphoenix 
Forrás: Smaragd Kiadó
Varga Barnabás, – aki korábban már bebizonyította, milyen nagyszerű történetmondó –, idén újabb regényt publikált Duális világ címmel. Ez a szóösszetétel tökéletes választás volt arra, hogy az író alaposan felpiszkálja vele a potenciális olvasók kíváncsiságát. Annyi mindent jelenthet, annyi mindenre utalhat. Én a címet olvasva azonnal egy disztopikus, poszt-apokaliptikus történetre vagy esetleg a modern társadalomnak görbe tükröt tartó tanításra számítottam. Lássuk, mi is rejlik valójában a figyelemfelkeltő cím mögött!
A Duális világ a Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg 2024-ben. A szöveget Nádasi Krisz és Csepeli Veronika gondozták, a korrektúrát Oltay Zsuzsanna végezte, a nyomdai előkészítést pedig Hantos Eszter Katalin. A könyv a Premier Nyomdában készült, a nyomdai felelős pedig Király Attila volt. A borító Wastie-Batonai Marietta munkája.
A képen két teljesen különböző világot látunk összeérni. A bal felső sarkot egy 007-es ügynökhöz hasonló öltözetű, márkás órát viselő férfi uralja, aki prémium kategóriás autója mellett áll. A szépia stílusú szürkés háttéren emellett jól kivehetőek a bankjegyek mintái. Ezzel szemben a jobb alsó sarok lakója egy hosszú, fehér ruhát és turbánt viselő női alak, aki szemérmesen hátat fordít az őt figyelőknek, és a parton állva a tenger felé néz. Egyikőjük arcát sem láthatjuk, így mindkét alak egyfajta rejtélyességet hordoz magában. A címfelirat is erősíti a borítón összeérő két világ közti ellentmondást. A betűk átlósan kerültek fel a képre, pontosan oda, ahol a két kép egymásba folyik. Ráadásul a Duális világ felirat tükröződik is. A férfi világa felől nézve határozottan megjelenő, fehér betűket látunk, míg a nő világa felől nézve sötét, elmosódó betűket.
A profin megalkotott borítóról szerzett első benyomásokat tovább árnyalja a fülszöveg és a belső borítón olvasható két részlet a könyvből. Ez alapján még egyértelműbbé válik, hogy a két főszereplő, Adriano és Nayara szemszögéből olvashatjuk a történetet. A férfiről már az első oldalakon kiderül, hogy ambiciózus és rátermett, ahogyan az is, hogy soha nem éri be a második hellyel. A sok befektetett munka végül meghozza gyümölcsét: eléri, hogy Marcos Moreira, a portugál kisváros, Pérola polgármestere maga mellé vegye mint személyi asszisztenst. Ahogy haladunk előre az olvasásban, az is világossá válik, hogy bár Adriano számára fontos az anyagi jólét, mégsem ez az elsődleges hajtóerő, ami mozgatja őt, hanem a bizonyítási vágy. A drága autó, a minőségi whiskey és a presztízs inkább csak kellemes, plusz jutalmakat, amik ezzel az úttal együtt járnak. Emellett mindvégig érezzük, hogy Adriano az ambíciók mellett fejlett lelkiismerettel is rendelkezik, így kezdettől fogva szimpatikus az olvasó számára.
Az óceán partján élő fiatal lánynak, Nayarának eszében sincs versenyt futni senkivel, és a legkevésbé sem csábítják őt az anyagi javak. A teljesítmény hajszolása helyett őt egyedül a szíve vezeti. Boldog azzal, amije van, és ott segít ahol tud, akár néhány jó szóval, akár gyógyító érintésével, akár a megérzéseivel. Nayarából olyan harmónia árad, aminek köszönhetően egyre csak gyarapodik a „lelkesek” csapata, akik rendszeresen összegyűlnek a lány vezetésével, hogy együtt meditáljanak az óceánparton. Közös álmukká válik egy meditációs központ felépítése, amely egyre elérhetőbb közelségbe kerül a csoport számára.
Barnabás jó érzékkel ragadta meg mindkét fő karaktert. Hamar meglátjuk mindkettejük erősségeit, gyengéit és az őket motiváló legfőbb belső folyamatokat. Miközben pedig izgatottan várjuk Adriano és Nayara találkozását, több más karakter szemszögébe is bepillantást nyerhetünk. Kapunk akcióval és gyomorforgató korrupcióval teletűzdelt izgalmas részleteket, ellenpontként pedig a gyógyítói misszió szépségeit és megpróbáltatásait bemutató életképeket is.
Az író legmesteribb mutatványa mégsem a részletes karakterrajz vagy az izgalmas történet. A Duális világ időkezelése olyan briliáns és egyedülálló, amilyet talán még soha egyetlenegy regényben sem láttam korábban.
Egyetlen pici porszemet láttam csak a gépezetben, ami megzavarja az olvasás élményét. A tördelés kicsit félre csúszott: a gondolatjelek többször nem megfelelő helyekre kerültek, így egybe mosódnak a karakterek mondatai a történetvezetéssel.
Ettől az apró hibától függetlenül mindenkinek ajánlom a Duális világot, aki a nyaralás közben elolvasna egy nem poszt-apokaliptikus, de igazán izgalmas történetet.
