
Michael Ende meseregénye, a Momo igazi időtlen klasszikus, ami néhány hónapja új fordításban és modern, letisztult, a szerző rajzaihoz jobban illeszkedő köntösben jelent meg újra. A regény legújabb fordítását Győri László készítette, a regény új kiadása 2024-ben jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában.

A Momo, avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt, igazi filozófiai regény, ami a modern ember időhöz való viszonyát állítja a középpontjába. Természetesen nem száraz filozófia eszmefuttatásként, hanem szívhezszóló, megrendítő, mégis gyönyörű mese keretében.
A regény fülszövege szerint: „Momo története a fantázia világában játszódik, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen jelenben. Nem királyfiak, tündérek és varázslók népesítik be ezt a birodalmat, helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. De ha ezt a világot Momónak és barátainak a szemével látjuk, kiderül, hogy a mi korunk sem szegényebb csodákban és titkokban, mint a rég letűntek.
Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. A gyerekek szenvednek leginkább ettől a fogyatkozó szeretettől és életkedvtől. Tiltakozásukat azonban senki nem hallja meg. Amikor a szükség a legnagyobb, és úgy tűnik, a világ már végképp a szürke uraké. Hora mester, az Idő titokzatos ura közbelép, de szüksége van egy embergyerek segítségére. A világ megállt, és Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Csodálatos módon győznek ők hárman. Minden életidő visszatér tehát az emberekhez, akiktől azt csalással elorozták. A reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható.”
Momo története igazi mese, de mint a legjobb mesék, tanító szándékú, anélkül, hogy szájbarágós vagy didaktikus lenne. Megható, szívhezszóló történet arról, ahogyan a modern ember viszonyul az időhöz, a percekre osztott naphoz, az állandó sietéshez, a mókuskerékké vált élethez, miközben elveszítjük a legfontosabbat: az időt a valóban fontos dolgokra. Miközben határidőnaplók, gyorséttermek, modern háztartási gépek segítségével igyekszünk időt megtakarítani, a percek mégis kifolynak az ujjaink közül, és nem marad időnk a szeretteinkre, a barátainkra, a családunkra, vagy egyszerűen csak éljünk.
„Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakozik.”
Hátborzongatóan igaz történet a modern ember világáról és arról, hogyan válik a saját életmódjának és munkájának a rabszolgájává. Igazi szembesítő tanmese, miközben végig mesei elemeket használ, és metaforáival, képi világával illeszkedik a gyermeki világhoz.
A Momo nyelvezeti szinte lírai, erősen metaforikus, a leírásai rendkívül erősek, szinte képszerűek, a szöveg mégis könnyed, Győri László fordításában letisztult, gördülékeny, könnyen érthető, ami egy 10-12 éves gyereknek is könnyen érthető és élvezhető.
Bár Momo története meseregény, a nagyon erős filozófiai tartalma miatt felnőtteknek is ajánlom, sőt kifejezetten családi kötetnek tartom, amit a legjobb, ha a szülők a gyerekekkel együtt közösen olvasnak, hiszen Momo mindenkihez szól, felnőtthöz, gyerekhez egyaránt, és jól tesszük, ha hallgatunk rá.