Anon Anon 
Még április végén írtam egy rövid cikket arról, hogy újabb dokumentumfilm-szerűség jelenik meg a Tankcsapdáról, középpontban a jubileumi, 25. évükről. Aztán bevallom, kicsit elfelejtődött a dolog a részemről, nem is volt időm megnézni, viszont múlthéten egyik haverom a semmiből előjött azzal, hogy elkezdte nézni a Három rohadék rockcsempészt, és hogy mennyire nem tetszett neki. Nem ezekkel a szavakkal írta körül a filmet, de a lényeg, hogy nem jött be neki, szóval valahogy úgy ültem neki megnézni ezt az anyagot, hogy nem lesz egy nagy durranás, nem várok tőle sokat, így kevésbé lesz nagy a csalódás.
A 2014-ben forgatott road movie rendezője Lévai Balázs volt, akivel egyébként is jóban van a zenekar, így őt kérték fel arra a feladatra, hogy dokumentálja a zenekar jubileumi évét. Érdekesség, hogy ezzel a filmmel párhuzamosan forgott az ugyancsak dokumentumfilm-jellegű Örökké Tank c., 2×50 perces anyag, ami a zenekar történetét mutatja be a kezdetektől fogva.
Itt kicsit más volt a feladat, és szerencsére Lévai kamerája nem csak a koncertek előtti/közbeni/utáni eseményeit rögzítette, mert hát lássuk be, ezzel is ki lehet tölteni 1,5 órát, de egy idő után rohadt unalmassá vált volna az egész, hiszen nagyjából mindig ugyanaz történik. Utaznak a srácok, káromkodnak, beszélgetnek, sört isznak pálinkával, és nagyjából ennyi.
Aztán jön a fellépés utáni ivászat, és a kevésbé vidám másnap, majd szépen kezdődik elölről az egész. Ja és ha már a koncertek: talán a Tankcsapdára szokták a legtöbben azt mondani, hogy bezzeg régen milyen jók voltak, és amióta eladták magukat egy rakás szar az egész, és hasonlók, viszont azt mindenképp érdekes volt látni, hogy némelyik koncert után gyakorlatilag teljesen széthullottak a srácok a fáradtságtól, ami bennük van, azt kihozzák a koncerteken, bárhol is játszanak. És hogy mennyire szarok, azt jól példázza, hogy a 2014-es európai turné összes állomásán, Nagyváradtól-Berlinig, Koppenhágától-Dublinig végig telt ház előtt játszottak, nem is beszélve a nyári fesztiválokról.
Ugyancsak 2014-ben rögzítették az Urai vagyunk a helyzetnek c. albumukat, és néhány képkocka erejéig betekintést nyerhettünk az ezzel kapcsolatos munkálatokba, bár ezt a részt nem húzták túl. De volt még klipforgatás a százhalombattai olajfinomítóban (itt van egy rövid werkfilm a Köpök rátok forgatásáról), valamint egy MOL-os tárgyalás is, ahová ugyancsak simán beengedték a kamerákat, és egy egész érdekes rész kerekedett ki a megbeszélés menetéről. Ami viszont rengeteget hozzátesz a filmhez, az az, amikor végre nem kőkemény rockerekként látjuk a srácokat, hanem mint átlagemberek. Lukács kiviszi a kutyáit a puszta közepébe, Sidi püföli a boxzsákot és közben a gyerekkoráról mesél, Fejes pedig a csajával találkozik egy tetováló szalonban. De volt még közös meccsnézés, házibuli, szóval ilyen tök átlagos dolgok. Ami viszont hiányzik a filmből az a feszültség, hiszen gyakorlatilag konfliktus nélkül pereg le ez a másfél óra, senki nem küld el senkit az anyjába még egy félmondat erejéig sem, amit azért nehezen hiszek, így egy kicsit mézes-mázos, műanyag lett az összkép, de még ezt leszámítva is egy nagyon korrekt filmet kaptunk Lévaitól.
Végezetül pedig: aki eddig sem szerette az együttest, az nem ettől a filmtől fog rajongóvá válni, viszont aki bírja a Tankcsapdát, annak bátran ajánlom a Három rohadék rockcsempészt, hiszen annál sokkal több van ebben a filmben, mint hogy hogy néz ki három fáradt, másnapos rocker alsógatyában.
A fotók forrása: tankcsapda.com
