„Sokoldalúnak gondolom magam” – interjú Borsányi Dániellel, a K2 Színház színészével

„Úgy érzem, hogy adott helyzetekben bátornak kell lenni, és én nagyon igyekszem.” – mondja Borsányi Dániel a vele készített interjúkban. És ez a mondat, tökéletesen jellemzi is a fiatal színészt. Múltról, jelenről, tervekről is beszélgettünk Borsányi Dániellel.

Corn&Soda: Milyen gyerek voltál? Már az oviban is színésznek készültél?

Borsányi Dániel: Nagyon szerettem a zenét, és mindig társasági gyerek voltam, szerettem játszani és szerepelni. De nem volt semmilyen elképzelésem vagy vágyam, hogy színész legyek. Aztán, amikor gimnáziumválasztásra került a sor, dráma tagozatra mentem, de csak azért, mert az sokkal jobban hangzott, mint a matek vagy bármi más. Nagyon élveztem mind a négy évet, de még akkor is úgy gondoltam, hogy én zenész leszek. Aztán hirtelen jött a továbbtanulás, és kézenfekvőnek tűnt színművészeti egyetemekre jelentkezni. Budapest sajnos nem jött össze, de Kaposvárra a második nekifutásra felvettek. Az ott töltött évek alatt  született meg a gondolat, hogy ez lehet az én utam.

C&S: A decemberi ünnepek idején mennyire vesz el sok időt a családodtól az, hogy karácsonykor. esetleg Szilveszterkor is játszol? (Ha egyáltalán játszol ebben az időszakban-)

B. D.:Szerencsére eddig nem kellett karácsonykor előadást vállalnom. Én legtöbbet a K2 színházzal dolgozom, egy pici, családias társulat vagyunk, és tiszteletben tartjuk ezt az ünnepet. Általában úgy néz ki a december, hogy 23-ig rengeteg előadás és elfoglaltság van, de utána nyugi van. És ez így nagyon jó. 

C&S: Mi volt az a szerep az eddigi karrieredben, amire nagyon büszke vagy?

B. D.: Konkrét szerep nincs amire nagyon büszke lennék, inkább arra, hogy elég sokoldalúnak gondolom magam. Ez alatt azt értem, hogy az ötven fős nézőtértől a tízezres arénáig volt szerencsém játszani. és sehol nem fulladtam kudarcba. Legalábbis nem kaptam ilyen visszajelzést. Ezen végleteim keresgélése, próbálgatása teljesen tudatos részemről, azt gondolom, hogy az elmúlt évek alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Úgy érzem, hogy adott helyzetekben bátornak kell lenni, és én nagyon igyekszem.

C&S: Hozott-e változást a Sztárban sztár leszek című televíziós műsorban való szereplésed, akár negatív, akár pozitív értelemben?

B. D.: Hozott. Rengeteg embert ismertem meg a tévés szakmából, remek szakemberekkel dolgozhattam együtt, sokat megtudtam erről a világról. Örülök, hogy megtörtént, büszke vagyok, hogy sikerült bejutnom az élő műsorba, és erről az oldalamról is megmutathattam magam.  De hatalmas hiányérzet van bennem azóta is, egy nagy űr, mert azt érzem, korántsem tudtam megmutatni azt, ami valójában rejlik bennem. Persze ez egy kérdés saját magamnak is, hogy valóban így van-e, de legbelül érzem, hogy így van. És ezúton is köszönöm mindenkinek a szavazatokat, a támogatást és a rengeteg pozitív visszajelzést. Soha nem tapasztaltam ilyet. Őszintén hálás vagyok. 

C&S: A K2 színház menő! Mikor csatlakoztál hozzájuk, hogy érzed ott magad?

B. D.: Az egyetemi megalakulás és az első szárnypróbálgatás óta. Azt hiszem, mondhatom, hogy oszlopos tagja vagyok a társulatnak. Ez azt jelenti, hogy már több mint nyolc éve együtt dolgozunk. Túl azon, hogy ez egy olyan társulat, ami bátran beszél arról amiről és ahogyan akar – ami számomra alapvetés ahhoz, hogy önkifejezni tudjak, – ez egy szertő és összetartó család is. De tényleg. Ha össze kellene adnom az ébren töltött óráim számát egy hónapban, és az arányokat ábrázolni, hogy kivel mennyi időt töltök, a családdal és a társulattal töltött idő közel egyenlő lenne, sőt talán a K2 felé hajlana a mérleg nyelve. Ők nem csak a munkatársaim, de a barátaim is. Van, hogy ez hátrány, de a legtöbb esetben inkább szerencsés dolog. Ugyanakkor van terem másokkal is dolgozni, más színházak produkcióiban. Ez is egy fontos szakmai és emberi szempont. 

C&S: Kik azok a szakmabeliek, akik inspirálnak és példaképként tekintesz rájuk?

B. D.: A társulat nyilván, de volt több meghatározó találkozás az életemben. Ilyen például Lázár Kati, Vajdai Vili, Ascher Tamás, Alföldi Róbert vagy Szirtes Tamás is. Igazából abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig azokkal dolgozom együtt, akik inspirálnak. 

C&S: Hol látod magad 5 év múlva, szerinted mikor mondhatja egy magyar színész, hogy sikeres ? Mi jelenti nálad a szakma csúcsát? 

B. D.: Azt gondolom, hogy a munka a siker mértékegysége. Ha az ember sokat dolgozik, különböző helyeken méretteti meg magát, akkor szerintem valamit jól csinálhat, talán érezheti magát sikeresnek is. Remélem, hogy 5 év múlva is azzal foglalkozom majd, amit szeretek, szabadon gondolkodhatok és alkothatok, és hogy a szakma legkülönbözőbb területein lehetek jelen. És ami a legfontosabb, szerető család vegyen körül.