„Amikor ezek a számok felcsendültek, mindenki alig várta, hogy táncoljon” – Interjú a Pappa Pia egyik főszereplőjével, Ostorházi Bernadettel

Rendhagyó premierrel indul a hét: a megszokott csütörtöki bemutató helyett, már augusztus 15-én, kedden megérkezik a mozikba Csupó Gábor zenés vígjátéka, a Pappa Pia. A film egy igazi, hamisítatlan nyári történet, rengeteg közkedvelt slágerrel fűszerezve a 70-es, 80-as, 90-es évekből – azonban teljesen újrahangszerelve. A dalok olyan színészek játéka és előadása mellett csendülnek fel a romkocsmává avanzsált csónakházban, mint Szabó Kimmel Tamás, Ostorházi Bernadett, Kováts Vera, Stohl András és Reviczky Gábor. A Corn & Soda a Mara karakterét alakító Ostorházi Bernadettel beszélgetett a filmről és a színésznő terveiről.

Corn & Soda: 2015-ben visszaadtad a szerepeidet, amiket a székesfehérvári Vörösmarty Színházban és a fővárosi Szkéné Színházban játszottál, majd Londonba költöztél. Miért döntöttél így?
Ostorházi Bernadett: Igazából ez egy elég hirtelen döntésként született meg, nagyon nem is volt akkor indokom rá. Jó állásom volt Székesfehérváron, jól is éreztem magam, viszont kicsit ki szerettem volna lépni a komfortzónámból és meg akartam próbálni, milyen beleilleszkedni egy egészen más kultúrába, más emberek közé és szerettem volna megtanulni rendesen angolul.

Corn & Soda: Hogyan talált meg a szereped a Pappa Piában a „tengerentúlról”?
Ostorházi Bernadett: Korábbi filmek és sorozatok révén már kapcsolatban voltam a film castingosával. Ő hívott fel ezzel a szereppel, hogy érdekelne-e. Innentől kezdve nagyon gyorsan történt minden, már másnap itthon voltam castingon. Két nap alatt megszületett a döntés, ezért úgy repülhettem vissza, hogy tudtam, egy hónap múlva megint jövök a forgatás időszakára.

Corn & Soda: A Pappa Pia egy igazi nyári, zenés mozi. Mit gondolsz, mi a hasonló műfajú hazai filmek, mint például a Csinibaba, vagy a Made in Hungaria sikerének titka?
Ostorházi Bernadett: Talán az, hogy minden egyes zenei betétdal egységet képez magával a művel kapcsolatban. Nem csak egy betétdal, ami elhangzik, hanem dramaturgiai jelentősége van ott, amikor és ahogy megszólal, bármilyen bugyuta is legyen a szövege, vagy ha éppen nem is szól semmiről. Ennek a filmnek a legnagyobb sikere talán az lesz szerintem, hogy érezhető rajta az a lelkesedés, amivel elkészült. Egy nagyon jó csapat jött össze a forgatásra és remek hangulatban teltek a forgatási napok is, függetlenül attól, hogyha éppen ránk szakadt az ég, vagy nagyobb csúszásban voltunk. Úgy gondolom, hogy átjön majd a vásznon az az érzés, amikor ezek a számok felcsendültek és mindenki alig várta, hogy megmozdulhasson és táncoljon.

Corn & Soda: A film augusztus 15-én kerül a mozikba. Elárulhatsz már róla pár részletet?
Ostorházi Bernadett: Rengeteg történet fűződik hozzá: sokszor a természettel kellett megküzdeni, hogy egy-egy jelenet létrejöjjön. Volt egy olyan rész, ahol a nappal harcoltunk, ugyanis még sötétben kezdtük el felvenni a jelenetet, de láttuk, hogy kel fel a nap és tudtuk, hogy körülbelül 3 másodperc még hiányzik a filmből, így gyorsan pontot kellett tenni annak a jelenetnek a végére. Ez egyfajta stressz faktor, hiszen nem ronthatod el, mert ha újra kell venni, az aznap már nem tud megtörténni. Az egyik legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy sokszor hajnali 3-4 óra körül kellett száz százalékban odatenni magunkat, a topon lenni és énekelni: akkor, amikor már azt érezzük, semmi hangunk sincs.

Corn & Soda: Korábban is foglalkoztál már énekléssel?
Ostorházi Bernadett: A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Vámossy Évánál tanultam 5 évig, ő nagyon jó abban, hogy az alapokat lefektesse, ezért tulajdonképpen az első évtől folyamatosan építkezett a képzésünk. A filmforgatás előtt Magyar Hajnitól is vettem pár órát, mert volt dal, ami olyan éneklési technikát kívánt, aminek ő a szakértője. Egyszerűbb volt elmenni hozzá, és első kézből megkapni a leckét, ahelyett, hogy mindenki megpróbálja körülírni mit is szeretne hallani.

Corn & Soda: Ez volt az első filmes szereped. Milyen élményekkel, tapasztalatokkal zártad a forgatást?
Ostorházi Bernadett: Több kisebb sorozatban szerepeltem, illetve egy rövidfilmet is forgattam Cserhalmi Györggyel és Epres Attilával, de igazán nagy filmes munkám a Pappa Pia előtt nem volt. Ennyi időt még soha nem töltöttem kamera előtt, mint abban a másfél-két hónapban. Nekem abszolút pozitív élmény volt. Minél jobban be voltam fogva, annál jobban élveztem. Fejben nagyon ott kellett lenni, hogy bizonyos szakaszokat az ember úgy megcsinálhasson, ahogyan azt elképzelte.

Corn & Soda: Van esetleg egy különösen kedves emléked a film készítéséről?
Ostorházi Bernadett: A finálét nagyon sok, majdnem száz táncossal vettük fel: az az alázat és munkabírás, amit ők produkáltak elképesztő volt. Az, hogy nekik akár harmincadjára is száz százalékosan meg kellett csinálniuk azt, amit mi csak éneklünk. Az az energia, amit ők közvetítettek lentről, hihetetlen volt. Ami talán még ezt is felülmúlta, az egy esős jelenet forgatása volt, aminek a felvétele közben valóban szakadt az eső és augusztushoz képest nagyon hűvös volt. Kováts Verával szerepelünk a jelenetben. Le a kalappal az egész csapat előtt, mert mindenki azon fáradozott, hogy nehogy megfázzunk vagy bajunk essen.

Corn & Soda: Említetted, hogy nagyon jó csapat állt össze. Volt, akit már korábban ismertél, vagy akivel már dolgoztál együtt?
Ostorházi Bernadett: Volt, akit színházból már ismertem, vagy szakmai körökből tudtam, hogy kicsoda. Kocsis Dénessel – az egyik srác a bandából – egyébként szomszédok voltunk egy ideig. Viszont a közelebbi ismeretség szinte mindenkivel a helyszínen jött létre.

Corn & Soda: Milyen munkáid, terveid vannak még az idei évre?
Ostorházi Bernadett: Nemrég hívtak fel Londonban azzal, hogy lett egy ügynököm, így már sokkal egyszerűbb lesz. Új kapukat nyithat meg előttem, mások az esélyeim, ha jelentkezek egy filmbe. TV-s lehetőségek is vannak, ami egy teljesen új fejezet lenne. Itthonról is várok néhány casting visszajelzést, tehát sok minden tervben van, de még semmi sem biztos.