Csizmadia Attila 
A Katona József Színház egyik őszi nagyszínpadi bemutatója Shakespeare klasszikusa, az Othello volt Székely Kriszta rendezésben.
Mindig nagy érdeklődéssel várom Székely Kriszta rendezéseit, mert az eddigi színpadi munkái erre inspirálnak. Az Othello sajtóbemutatója után, hasonlóan több kollégámhoz, vegyes érzelmekkel hagytam el a nézőteret, majd aludtam párat az előadásra, ezért kis késve írok a bemutatóról.
Ajánlom az előadást, élvezethető, de ez esetben úgy érzem, hogy Székely Kriszta nem bánt arányosan a színpadi hatást elérő eszközökkel, illetve a rövidebbre, feszesre húzott szöveges részek helyenként már azt eredményezték, hogy levegőssé vált a karakterek motivációja. A kihúzott szövegek helyett sokmozgásos és élő énekes akciók vannak az előadásban, amelyek nem helyettesítették azt az erőt, hogy tényleg elhiggyem a figuráknak: ezt vagy azt tényleg meg kellett tenniük. Az iróniával és humorral nincs semmi bajom, bár ebben az adaptációban már néha túlzottan hangsúlyossá vált és elsúlytalanította azt a nehéz drámai helyzetet, amely végül a durva gyilkossághoz vezet. A darab elején a zenekari betétet és Doors együttes kultikus számának előadását nem igazán tudtam hova tenni. Néha úgy éreztem, hogy Székely Kriszta az amúgy zseniális Ithaka rendezésének stílusát folytatta, csak nem biztos, hogy passzol a hasonló megközelítés az Othello témájához.
Szlávik Juli jelmezei nagyon jól támasztották alá a karaktereket. Pallós Nelli minimalista díszletében fontos elem volt az az áttetsző fal, mely azt a hatást keltette, hogy a szereplők egy panomtikumból lépnek elő, eljátszanak egy-egy szerepet, majd ugyanoda visszatérnek.
A Katonás színészek most is nagyon jók. A főszerep egyértelműen Kovács Lehelé, aki zseniális Jagoként a hátán viszi az előadást. Bányai Kelemen Barna egyértelműen és méltó módon veszi át azokat az eddigi a lehetőségeket, amelyeket éveken át Nagy Ervin kapott meg a Katonában. Bányai Kelemen Barna sokkal több árnyaltság kifejezésére képes, mint amit ez a rendezés megkívánt tőle, mivel Othello elsősorban egy hiú ösztönemberként jelent meg az előadásban. Rujder Viven a legdrámaibb pillanatok súlyát átérezve adta át Desdemona figuráját. Borbély Alexandra volt az, akit nem vitt el az humor sodrása. Emiliaként ki is lógott a sorból ezzel a stílussal, amivel nagyon jót tett az előadásnak. Vizi Dávid, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Vajdai Vilmos, Lengyel Benjámin és Berényi Nóra hozta a megszokott „Katonás” színvonalat, elsősorban a komikus oldalukat megmutatva a shakespear-i tragédiában.
A fenntartásaimmal együtt a szünet nélkül előadott, feszesre húzott előadás lekötött, talán nem is problémáznék ennyit rajta, ha Székely Kriszta nem tette volna nagyon magasra a lécet az eddig rendezéseivel.
Értékelés: 6/10
