Erunder 
John Wick másodjára is végighajt, fut és lövöldözi magát két órán át, de ez mégsem érződik annak, mintha az előző részt néznénk újra pepitában. Most persze arra gondoltok, hogy elfogult vagyok és alaptalanul az egekig fogom ajnározni a filmet, de nincs igazatok. A hibáiról ugyanúgy beszámolok, mint az előnyeiről.
Gonosz leszek, és nem túl illendő módon a hibákkal kezdem, de ha kitartotok a cikk végig, teljes képet kaptok A John Wick második felvonásáról. Természetesen spoiler nélkül, hogy ne rontsam el senki filmélményét.
Akciófilmeknél nem ugyanazokat az elemeket értelmezzük hibának, mint egy drámánál, vagy egy komolyabb alkotásnál. Itt még a készítők is tisztában vannak vele, hogy nem a következő Oscart besöprő produkciót fogják vászonra vinni. Így is állnak hozzá. Nem fordítanak annyi időt és energiát a karakterek megformálására, a háttérvilág kidolgozására, illetve nem mennek bele olyan történetszálakba, amiktől az érzékeny szívű nézőknek könnybe lábadhatna a szeme a meghatottságtól. Az egészben a szép, hogy minderről a nézők is hasonlóképpen gondolkoznak. A helyzet viszont az, hogy a ló túlsó oldalára könnyebb átesni, mint azt hinnénk. Sajnos ez történt a John Wick második részével.
Szinte semmivel sem tudunk meg többet a bérgyilkosok világáról, amiben a történet játszódik, pedig mi szeretnénk. Jó lett volna belelátni egy titkos szervezet életébe, ami az alvilágot irányítja. A rendszerüket picivel alaposabban megismerni. A motivációkat és a múltjukat is feltárhatták volna a nézők előtt, ám ez nem történt meg. 122 perc alatt végig csak magára a főhősre koncentrálnak és az ő kalandjait kísérhetjük végig.
Szóval, ha te valami mélyenszántó cuccot keresel, akkor rossz helyen kutatsz. Agyat kikapcsolni, szemet kipeckelni és engedd, hogy a vérfürdőtől kiégjen a retinád és leolvadjon az agyad! Ez egy akciófilm és így is kell kezelni, azaz pont ezen tulajdonsága miatt nem nyom igazán sokat a latba a fentebb említett baklövések sokasága.
Ugyanis azt az időt és energiát, amit a komolyabb alkotásoknál azokba a részekbe fektetnek, amikről fentebb írtam, a John Wicknél az akciójelenetek megkoreografálásába, a látványvilág felépítésébe és hangulatteremtésbe ölték. Így ezekről, valamint a színészek munkájáról lehetetlen rosszat írni.
A cikk elején azt ígértem, hogy nem spoilerezek. Ez azt jelenti, hogy nem igazán folyok bele a részletekbe, de úgy ez az írás nem is lehetne teljes, ha magáról a történetről nem írnék le pár sort. Persze nem kell most azonnal lecsapni a laptop fedelét vagy arrébb dobni a mobilt, mert a következő sorokban sem fogtok olyat olvasni, ami után ne élveznétek ugyanúgy a kétórás tömény gyilkolászást.
Az orvgyilkosok világa némileg kitágult előttünk. Wick egy megbízása kapcsán Rómába utazik, de ahogyan azt előre lehet sejteni, nem minden úgy alakul, ahogyan az előre el volt tervezve. Az alvilág könyörtelen és intrikus játékosainak áldozatává válik a főhős. Ez az a rész, amitől azt a pluszt kapjuk, hogy nem érezzük rókabőrnyúzásnak a második részt.
Értelmesebb gonoszokat kaptunk és ügyesebb harcosokat. Ezek pedig egy olyan történetben, ami egy szinte legyőzhetetlen félistenszerű rémkirályról szól, elengedhetetlen tényezőknek számítanak. Hiszen gondoljatok bele. Az egész világ fél tőle. Megközelíteni is alig merik. Bárki számára, aki nem elég képzett az emberek kiiktatásában, öngyilkosság megpróbálnia levadászni a bérgyilkosok Baba Yaga-ját. Így nem lehet azt mondani a filmre, hogy teljesen értelmetlen, mert bizonyos szempontokat nagyon is alaposan végiggondoltak benne.
Értékelés:
70/100 Mert ahogyan azt írtam, elbírtunk volna még néhány részletet az agyatlan lövöldözés közben, ami mélyítette volna a sztorit. Az viszont kétségtelen, hogy az alkotóknak ismét sikerült olyat létrehozniuk, amit igazán lehet élvezni. Szóval, ha kétórányi lövöldözést és gyönyörűen fotózott brutalitást keresel, akkor ez a te filmed. Ám egy másodpercig ne gondold, hogy ennél többet is kapsz a John Wick második részétől.
Mafab: 85
IMDb: 7.7/10
