John Wick (2014) kritika

A John Wick az az akció film volt 2014-ben, ami visszahozta a ’90-es évek akciófilmjeinek hangulatát, mégis modern és pörgős maradt. A bővebb kritikát, és némi plusz infót a tovább után olvashatjátok.

A film nem véletlenül emlékeztetett minket a régebbi akciófilmekre, mint a Gyilkosok gyilkosa, ugyanis a rendező Chad Stahelski maga mondta, hogy többek között az is nagy hatással volt rá. Így az hogy a filmben jól érezhető keleti stílus, és a depresszív hangulat honnan jött egyértelmű. Szintén a rendező saját szavai voltak, hogy rengeteg háttértörténet a sötétben maradt, mint például, az arany érmék származása. Amiről ha jól sejtjük Wick korábbi munkáinak voltak a gyümölcsei. Ehhez Stahelski még hozzáfűzte, hogy a Játéknak vége című film folyamatosan ment az irodájukban, a Jó a rossz és a csúfnak pedig mind nagy rajongói.

Nem véletlenül nem kezdtem bele a film boncolgatásába egyből,  hanem inkább osztottam meg ezeket a háttérinfókat. A John Wick első blikkre egy agyatlan lövöldözős filmnek tűnhet, amiben a fő karakter motivációja igen gyenge, és a végkimenetel előre tudható. Ahhoz, hogy ne ítéljük meg elhamarkodottan a produkciót tudnunk kellett ezeket, mert valljuk be, ha nem úgy nézünk a filmre, hogy „Végre egy régi típusú akciófilm!”, és többet várunk el tőle, akkor csalódni fogunk, mert a régi típusú akciófilmekre jellemzően, az alaptörténet egyszerű mint egy faék.

A valaha kettős életet élő férfi, a boldog házasságban élő, és a könyörtelen bérgyilkos múltját feledve feladja munkáját, hogy halálosan beteg neje mellett legyen. Szeretett felesége meghal, de utolsó ajándéka férje számára a síron túlról egy kiskutya. Wick és a kutya között egy pillanat alatt olyan kapcsolat szövődik, melyről tudjuk, hogy a tökéletes feltétel nélküli szeretet mintapéldája. Itt jön a lassú felvezetés után. Mert mi történik akkor, ha elveszik egy gyilkostól azt ami embersége utolsó darabkája volt? Az az ember ne marad más, csak gyilkos.

Anélkül, hogy ne lőnék le többet a filmből, nem tudok többet róla elárulni, és nem is szándékozom. Hogy Wick végül megnyugvást talál-e vagy sem, és hogy mindezt hogyan éri el, csak akkor tudjátok meg ha megnézitek a filmet.

Joggal mondhatja, és kérdezheti egyébként a kedves olvasó, hogy „Mégis miért nézzem meg? Amennyiben a történet ennyire egyszerű, akkor ez mégis egy agyatlan lövöldözős film. Mivel ad ez mégis többet?”

A páratlan szereposztásán, a tökéletesen megkomponált akciójeleneteken, a már említett sötét hangulaton kívül a John Wick nem csak azt a pluszt adja nekünk, hogy a jó akciófilmek nincsenek kihalóban, de még az érzelmeinkre is hatással lehet.

Összességében 100 pontból 70-et lazán kap, mert Reeveset nézni, ahogyan sorban osztja a fejlövéseket Marilyn Manson és Tyler Bates zenéjére egyszerűen király. 30-at pedig azért veszített, mert elfért volna még néhány csavar a történetben, hogy kevésbé legyen kiszámítható, és egy ilyen színészgárdának adhattak volna bonyolultabb karaktereket is.

Értékelés: 70/100

IMDb 7.3/10

MAFAB: 77%