Duba Dániel 
Az akusztikus fingerstyle blues, a dúdolós easy listening rockzene és a poros verandán hintázgatós slide gitár hangzás fűtötte a Jelen Bisztró kistermét november 17-én este. Justin Lavash a Jelenben.
Azok a szerencsések, akik ott voltak az angol születésű Justin Lavash immáron második budapesti zenei megmozdulásán, egy minden ízében különleges élményt kaphattak, méghozzá teljesen ingyen. Aki pedig úgy érezte, hogy ez a koncert adott neki valamit, amit hazavihet, a lehetőség megvolt, hogy egy saját maga által megfelelőnek gondolt összeggel támogassa a művészt és megköszönje az estét.
Annak ellenére, hogy aznapra a Tricky presents Skilled Mechanics koncertje volt betervezve az A38-on, egyáltalán nem bántam, hogy az este végül a Jelen Bisztróba terelt minket, mint az A-tervvé előlépett B-terv. Az esemény 19:00 órai kezdettel volt kiírva, én pedig a meglehetősen szilárd alapokon nyugvó, teljes elvi meggyőződés-rendszeremet felrúgva, majd jól szembe köpve, pontosan érkeztem az akkor már majdnem teljesen teltházas Jelenbe. Milyen szerencse, hogy a blues-est helyszínéül szolgáló kisteremben akkor még lézengős volt a hangulat, hely pedig akadt bőven.
Valamikor 20:30 után pendültek meg az első akkordok, ekkorra pedig már szépen megtelt a terem. Az elektroakusztikus gitárral előadott, néhol pedig minimális kis elektronikával megtámogatott számok olyan friss és könnyed dinamikával váltottak ritmust – többször számon belül is -, mintha a bisztró falain kívüli budapesti éjszaka lüktetésének teljes zenei leképeződése mozgatná az apró kis inakat és ízületeket Lavash ujjaiban.
A különböző jobb- és balkezes gitártechnikák és Lavash jazzes, blues-os énekhangja egy nagyon jól összeszokott párost alkottak. Egyszerre szólalt meg egyazon gitáron az erőteljes basszus, közben pedig a bontott vagy erélyesebben pengetett, majd oda-vissza slide-olt akkordok, gyors váltásban. Mindezek egy vérprofi előadó láthatólag hatalmas rutinnal és egyszerre élvezettel előadott szerzeményeivé olvadtak össze. Lavash végtelenül laza és közvetlen előadásmódjában ugyan fellelhető itt egy kis Tom Waits, ott meg egy kis Dr. House, a különleges hangzással amit egy személyben prezentál, mégis meglehetősen egyedi és eredeti.
A nagyjából másfél órás koncert első felét egy bő negyed órás szünet követte, ami után a már 12 éve Prágában élő énekes-gitáros belecsapott egy feldolgozásba. Ez volt az I put a spell on you című Screamin’ Jay Hawkins szám egy sajátos átirata, ami az este egyik legütősebb pár perce volt. A következő pillanatban Lavash megnyomott pár gombot, állított két potmétert, majd egyik már a koncert első felében is hallott számát értelmezte újra, visszafogott dobgéppel és elektronikával felpörgetve. Ahogy az este vége felé már a közönség is magára talált és a számok végét lezáró akkordok kiváltotta “yeah” és “one more” kurjongatásokkal biztatták a zenészt, lassan rádöbbentünk, hogy Justin Lavash épp most mutatta meg egy maroknyi embernek, hogyan is szól a modern, akusztikus blues 2016-ban.
A ráadás után hatott rám a merchandising, hazavittem egy nekem dedikált albumot és pár azóta is a fejemben bújócskázó dallamot. Az utóbbiakat remélem alkalmam lesz feleleveníteni egy következő blues-est alkalmával, az előbbit pedig hazaérve egyszerűen csak felraktam a polcra a többi közé, hiszen… nekem már évek óta nincs is CD lejátszóm. Minden a telefonom és a bluetooth hangfalak között zajlik, ami persze nagyon is kényelmes dolog, de azért ilyenkor mindig arcul csap ez a kegyetlen újra-felismerés. Hát… üdv a digitális világban!
