Anon Anon 
Az előző évekhez hasonlóan a Magyar Nemzeti Galéria idén is tárt kapukkal várta művészetre éhes, szellemileg gazdagodni kívánó látogatók tömegét a Múzeumok Éjszakáján. 2016. június 25-én éjjel életre kelt a Galéria, és ugyan nem Theodor Roosevelt viaszszobra sétálgatott körbe-körbe, különböző innovatív ötleteiket, megszokottól eltérő látásmódjukat feltáró művészek, valamint változatos programok színesítették a múzeumi életet.
A rendezvény mottója KALEIDOSZKÓP – SZÍNEZD ÚJRA!, ezzel reflektálva a tárlatvezetések, műsorok sokszínűségére, valamint az ezekre jellemző vibráló színekre egyaránt. Ezek megfelelő példája az Alakváltozások című Picasso-kiállítás. Picasso okkal mint maga a konstans fejlődés, változás jelenik meg minden kor művészetében, ezért is jelentős eleme a Galéria Kaleidoszkópjának. Ezt a Kaleidoszópot tarkították további tárlatvezetések, megjelent Munkácsi művészete, a Modern idők, a Perspektívák – művészet és etnográfia. Nyomozós játék, óriás színezők, családi és gyermekprogramok, a MúzeumCafé beszélgetései a médiaművészetről, és az ehhez szorosan kapcsolódó A művészek és a számítógép című kiállítás is elérthető volt a közönség számára.
A vizuális élmény lehet szép és jó, felkavaró vagy katartikus, azonban mindig fokozható megfelelő hanghatásokkal. Természetesen a múzeum erről sem feledkezett meg, az említett programokkal egy időben a színpadot a fiatal zenekar, a Fran Palermo akusztikus koncertje, a Nemzeti Filharmonikusok, valamint a kortárs művészek körében egyre népszerűbb műfaj képviselői, a Bob és Bobék Orchestra birtokolta. A slam poetry és hip-hop művelői versfeldolgozásokkal teremtették meg a kívánt hangulatot. A Galéria „C” épület I. emeletén lévő kiállítás látogatói a rendkívül elvont hangzás következtében még inkább átszellemülve csodálhatták a különböző ecsetvonások, színhasználatok hatását, vizsgálhatták a természetkultusz és individualizmus megjelenését egy-egy festményen. Az apró színpadon zenélő csapat a múzeumból tábortüzet varázsolt, a színpad előtt a közönség kényelmesen elhelyezkedve élvezhette a családias hangulatot, a művészetek, korstílusok, irányzatok és meglátások keveredése minden komolyság megőrzése mellett rendezett művészetkavalkádot alkotott.
„Elhull a virág, eliramlik az élet…”
„Megy a juhász a szamáron…”
Hasonló sorok járják a múzeumot. Kicsit máshogy, kicsit talán furán, kicsit talán zseniálisan, preferencia kérdése. Mindenesetre nem kell ahhoz operatőr, hogy az éjszaka izgalmas legyen a múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria kaleidoszkópjában valóban életre kelt a művészet, életre keltek a színek, életre kelt az éjszaka. A Múzeumok Éjszakája.
Szöveg: Kovács Szabina
