Pixeles kisvárosi rémálom – Kathy Rain játékkritika

Mi lett volna, ha Stephen King valamikor a ‘90-es évek elején, miután harmadszorra is kipörgette a Twin Peaks (1990) mindkét évadát, egyik este ledobja magát az írógépe elé, bekészít egy hatos rekesz sört, egy csipet kokaint, meg egy levél Xanaxot, majd ezek módszeres elfogyasztása közben papírra skiccel egy rejtélyes kisvárosi történetet eltűnésekkel, szektával, erdei fénygömbökkel, meg egy löttyintésnyi fekete humorral? Valószínűleg csak a szokásos, nyilván nem ez lenne első eset. Na de mi lett volna, ha mindezt egy point & click kalandjátékba oltotta volna, gyönyörű retro pixel art grafikával, frappáns párbeszédekkel és a maga sajátos atmoszférájával, ahogy kell. Na azt a játékot  valószínűleg úgy hívnák…

Na persze a 2016 májusában megjelent Kathy Rainhez magának a Királynak nem sok köze van, de már az első percekben feltűnhet, hogy Joel Staaf Hästö, a Clifftop Games magányos lovasa – a játék írója és programozója – honnan inspirálódhatott az alapok kidolgozásánál.

A fene se érti ezt a nagy retro hullámot, ami mind a filmeknél, mind a számítógépes játékoknál lezajlott és zajlik még most is. A föld alól gomba mód előbukkanó indie fejlesztők sokasága sajnos meglehetősen vegyes felhozatallal hígítja agyon a feleslegesen nagyra duzzadt kínálatot. Milyen szerencse, hogy akadnak olyan gombák, amelyek nagyobbra nőnek. Ilyen a Wadjet Eye nevű indie játékfejlesztőcég is és az ő szemük fénye, a szintén jól sikerült Gemini Rue, vagy a Blackwell széria, és reméljük ilyen lesz a Kathy Raint fejlesztő Clifftop Games is. El kell ismerni, hogy van abban fantázia, hogy divatjamúlt köntösbe öltöztetnek egy mai kalandjátékot, hiszen a megannyi klasszikus (Day of the Tentacle, Sam & Max, Brokan Sword sorozat, Monkey Island sorozat, vagy a szintén lucasartsos nagy kedvenc, a Full Throttle és még lehetne sorolni) még mindig érzékeny húrokat penget egy-egy kalandjátékos emlékezetében, a Kathy Rainhez hasonló játékok pedig életben tartják ezt a szép szokást (és akkor most ennyivel  el is csitítottam volna a bekezdés eleji értetlenkedésem?).

A játéknak számos erőssége van, de ezek közül mindenképpen kiemelkedik az ügyesen felépített és mindig a megfelelő pillanatokban tovább bontogatott sztori. 1995-ben járunk, a címszereplő Kathy Rain újságírást hallgat az egyetemen, a koleszos ágya fölött Pulp Fiction plakát, a sarokban egy Fender Stratocaster, villás nyelvével pedig bárkit képes távol tartani (és ha nem megy, akkor jön a sokkoló). A szobatársa, aki amolyan “mama pici lánya” forma, nyakában kereszttel (bár sejthetően a kolesz férfi tagjaival nem feltétlenül csak jó keresztényi kapcsolatot ápol), egy afféle Dr. Watson figura, aki segítségünkre lesz a nyomozás során.

Kathy nagyapja temetésére visszatér szülővárosába, ahol rég nem látott nagyanyjától megtudja, hogy az öreg Joseph valami nagyon furcsa titkot őrizgetett a halálát megelőző években. Ahogy a lány kezdi megkapargatni a felszínt, rögtön előbukkannak a csúnyaságok, mint a közeli katonai légibázis titkos anyagai, titokzatos fények az erdőben, kiskorú öngyilkosság, gyanús egyházi összefüggések és az állandó rémálmok… Kathy ezért felpattan az 1976-os Corley motorjára, és a játék öt napja alatt a mélyére ás a családi szennyesnek és alámerül az olykor szürreálba hajló megmagyarázhatatlannak, ami a várost és a közeli erdőt lengi körül, hogy a végén szembenézzen saját démonaival is.

A hangulat nagyon gyorsan megfogja a játékost, egyrészt mert a képernyőn dübörög a ’90-es évek, másrészt a pixelekben mérve is szemet gyönyörködtető grafika egyszerre ismerős és izgalmas háttérrel látja el a történetet. Ez alá dolgozik a hidegrázós kisvárosi atmoszféra is (már amennyire hidegrázós lehet egy pixel kaland), ami miatt joggal merült fel a Twin Peaks, King írói munkássága, vagy néha akár a Stranger Things (2016) is.

A szinkronhangok kiválóak, a karakterek pedig részletesen kidolgozottak és kivétel nélkül megvan a szerepük a nagy kirakósban. A játék egy hétvége alatt végigvihető és nem is mondanám túl nehéznek, mint egynéhány hasonló kalandjátékot. Ha valaki kicsit rutinosabb, végigjátszás nélkül is nekiugorhat. Ezt segíti, hogy a főhősnőnk aprólékosan adagolja nekünk a kapaszkodókat, ha rászorulunk, így megvan a sikerélmény, hogy a netes walkthrough oldalak nélkül is tudunk haladni.

A játék az ingyenes Adventure Game Studio nevű kalandjáték engine-nel készült, a Kathy Rain pedig nagyon szépen megmutatja, mire is képes ez a szoftver, ha értő kezek dolgoznak vele.

Mivel az alcím úgy hangzik “A detective is born”, bízom benne, hogy hamarosan üdvözölhetjük a következő részt, mert az utóbbi idők egyik legkellemesebb kalandjátéka a Kathy Rain. Ha valaki jót akar magának, a Steamen és a GOG-on pár dollár ellenében hozzájuthat, ezen kívül a játék elérhető Androidra és iOS-re is. Igencsak megéri az árát.

A cikk a Supernatural Movies blogon is megtalálható.