Péntek este bebizonyosodott, hogy egy Kéknyúl koncertnél semmi nem lazítja le jobban az ember lányát egy végigmasszírozott nap és a zárás előtt megnyert problémás vendég után. Kabát biztonságba helyezése: pipa, sör, mint kötelező koncertkellék beszerzése: pipa, sajtójegy kikérése: pipa. És az Akváriumban máris felzengenek a fülbemászó jazz-zene első taktusai.
Andy Hefler énekes fokozatosan váltott át internacionalista hírességből hazai művészbe, majd vissza, miközben hol angol, hol magyar nyelvű kommentárokkal szórakoztatta a közönséget a régi kedvenc nóták felidézése közben. A buli elején a nosztalgia kedvéért még főleg Premecz Mátyás, A Legendás Hammond Orgonás szólói álltak a középpontban, amelyeknek neuronokat borzoló zengése a gyermekkori kedvenc rajzfilmek feszültségkeltő hangeffektjeit idézték fel bennem. A régi és új közötti határvonalat Andy spontánnak látszó kinyilatkoztatása jelentette, amelyben Mátyást a legigazabb barátjának nevezte. Mindenki kedvenc hammond orgonása azonban éppen ezen a ponton vonult háttérbe, hogy helyet adjon az új Crowded Universe nevű albumon már kibontakozó, árnyaltabb csapatmunkáról tanúskodó hangzásvilágnak.
Bár Andy humorosan fogalmazva azt mondta, az album nevéhez a háromgyermekes családapaként neki jutó igencsak zsúfolt élettér adta az ötletet, maguk az új dalok is egyértelműen egy izgalmasabb, színesebb, a korábbiaknál több szólamú univerzumot tükröznek (szó szerint, ugyanis az együttes minden tagja vokálozott). Hallhattunk olyan számot, amely Andy feleségéről, az „ijesztő boszorkányról” szólt, akinek a jóslatai mindig valóra válnak, olyat, amelyhez a legkisebb fiúgyermek adta az ihletet, és olyat, amelynek a megírása a mozgalmas családi fészekben valószínűleg gyakran megjelenő hangulatváltozások szublimálásában segít.
A lemezbemutató megünneplése mellett a banda természetesen nem hagyhatta ki a közelgő Mikulás nyújtotta lehetőségeket sem; az új számok közötti szünetekben alacsonyan szálltak a kéknyulas fehérneműk és dedikált Crowded Universe albumok abba az irányba, ahol a leghangosabb volt az üdvrivalgás. Mivel a lemez még annyira újsütetű, hogy ott van a tojáshéj a fenekén, még csak most forgatják a klipeket, amelyek közé koncertfelvételek is be fognak kerülni. Így aki jelen volt a péntek esti szeánszon az Akváriumban, plusz meglepetésként talán saját magát is megpillanthatja hátulnézetből a videokat nézegetve.
1 thought on “Kéknyúl koncertbeszámoló”