Kéknyúl: Crowded Universe – albumpremier

A Kéknyúl még év végén megjelenetette harmadik és ha ez lehetséges, még fülbemászóbb dalokat tartalmazó új albumát Crowded Universe címmel!
A 2008-ban alapított banda eddig sose jelentett csalódást, 2010-es Nahát babám még a jazzklubbos hangulatot hajtja, míg a második, 2014-ben megjelent The Wind Playes Me egy sokkal poposabb, neosoul/funk/jazz-esebb album lett, így egy sokkal tágabb hallgatói réteg számára vált emészthetővé.
Ezt a tendenciát követi az új album. A Crowded Universe friss, ropogós, és minden eddig említett stílusból a kellő mennyiséget adták hozzá, egy kis pszichedellikával megfűszerezve.
Premecz Mátyás és a többiek profin ötvözték tudásukat és tehetségüket, Adrew Hefner hangja meg magával ragad és melenget, miközben a lemez forog. Minél nagyobb egy zenekar, annál nehezebb összegyeztetni a művészek elgondolásait, de ez Premecz Mátyás billetyűsnek, Andrew Hefler énekesnek, Badics Márk dobosnak, Bata István basszusgitárosnak,Csókás Zsolt gitárosnak, és három fúvosnak, Jász András altszaxofonosnak, Puskás Csaba trombitásnak, és Bognár Attila pozarosnak sikerült.
Írótársam, Nóri már beszámolt arról, hogy milyen jól hangzanak az új számok élőben, és bár nincs az élő zenéhez fogható, ez a lemez minden alkalomhoz illik. Egy nehéz nap utáni chillouthoz, reggeli készülődéshez, vagy éppen bulira hangoláshoz is remek.

Nincs is jobb ébresztő, mint egy olyan lendületes számmal kezdeni a napot, mint a Crime Scene, ami egyben az album első megjelent dala. Minden dalban megtalálható egy laydown dinamika, ami bár határozott és erőteljes, mégsem erőltetett, ha ennek így egyáltalán van értelme. Hasonló feelinget ad át kicsit rockosabb gitárral a Wind-up Doll című dal, míg az All Life Long és Rooftops egy pillanat alatt vidámabbá teszik a hallgató napját és nincs olyan szám az albumon, ami nem hozná mozgásba a legellenálóbb egyedeket is pörgős soulos hangzásával.
Aztán kicsit változik az album dinamikája, a Fading Days az egyik legmegnyugtatóbb dal, amit valaha hallottam gospel elemekkel tűzdelt blues ritmusával.
Az se lehet véletlen, hogy a Crowded Universe lett az album címadó dala, ez a hét és fél perces csoda a lemez legkomolyabb darabja, itt lép képbe a már említett pszichedellikus hangzás, ami zavarba ejtően jól áll a zenekarnak. A hat perces transzt végül Premecz töri meg hangszerével, ami addig halkan kísérte Hefler énekét, most főszerepbe kerül, és lazán körbetáncolja az albumot amolyan lezárásképpen.
Egy újabb kiváló lemez a nyulaktól, nem csak nyulaknak!
Az album ezen a linken megrendelhető!