Képeskönyv

Fényképek ihlette gondolatok. Fortepán fotók Nádasdy Ádám által szubjektíven.

A  2010-ben született Fortepant Szepessy Ákos és Tamási Miklós – jórészt lomtalanításokon talált – 5000 amatőr fotóval hozta létre. A  mára – több száz család, amatőr és hivatalos fotós, valamint közgyűjtemény adakozásának köszönhetően – közel 140.000 fényképet tartalmazó gyűjtemény mindenki számára hozzáférhető a fortepan.hu oldalon. Ebből a hatalmas anyagból válogatva készült most egy gyönyörű képeskönyv.

A szerkesztők által felkínált 400-500 kép közül választotta ki Nádasdy Ádám azt a 100 fotót, amelyek megérintették őt. A képekhez írt „félpercesei” a rendszerváltás előtti 100 évről mesélnek nekünk.

Minden képhez személyes élménye kapcsolódik, és a tőle megszokott kíváncsisággal, humorral fűszerezve ír a fotókról. Annyira közvetlenül mondja el azt a pár mondatot egy-egy kép kapcsán, hogy az ember úgy érzi, itt ül vele a nappaliban és egy kedélyes beszélgetés részese. Összekacsint velünk, szinte látom ravaszkásan mosolygós szemét az egyes szavak mögött.

A képek sorát az 1890-ből származó Névjegy nyitja. Az egykori óbudai fényépész „HR” monogramos koronás címerpajzsát két szárnyas griff madár tarja a gazdagon díszitett névjegyen. Az első kép inkább szöveg, de Nádasdy író – mint, ahogy mondja is – a szavak embere, akit érdekelnek a fényképek.

Láthatunk aztán hab fehér libákat Tóalmás község határában a boldog békeidőkből, 1891-ből, szép libapásztor menyecskével, cilinderes úriembereket 1894-ből a Nemzeti Múzeum Dísztermében, Munkácsy Mihály társaságában. Az 1897-ből származó képen Chulalongkorn sziámi király és kísérete budapesti látogatásuk alkalmával – alkalmazkodva az európai divathoz – szintén cilinderrel a fejükön fényképezkedtek.

Jellegzetes műtermi fotó a Beállítás című, amely egy – a legszebb ruhájukba felöltözött – parasztcsaládot örökített meg 1900-ban. Majd hajógyári munkások sokasága látható egy 1902-ből származó képen. Az 1903-as székesfehérvári fotó a nagypapával elköltött kellemes – kifli, parizer, tejföl – ebédek emlékét idézi fel a szerzőben.

1908-as ceglédi képről 20 fős cigány család mosolyog ránk, kivéve azt az egy külön álló szomorú kislányt.  Katonák pihennek a lövészárokban az 1915-ös képen, egyelőre nyugalom van, egyikük tán menyasszonyától kapott levelet olvas, másik meg – milyen érdekes – épp úgy néz ki, mintha a mobilját nézegetné, de ez nyilván nem így van. Egész kis történetet kerekített a szerző az 1918-as Etetés című képhez a háború végéhez közelítő időről.

Nagyon szeretem a Legények (1921) című képet. Nádasdy szerint akár ma is feltűnés nélkül jelenhetnének meg az utcán ezekben a ruhákban a fiatalok, és tényleg. A kedvencem pedig a Gépszínmű (1925) című kép és a hozzá tartozó színpadi jelenet leírása, amely egy kész dráma.

A képekből megtudhatjuk, milyen autóbuszok jártak 1938-ban Budapesten. Nagyon kevés járat volt még és bizony elég drága is volt. Kép őrzi József Attila 1942-es újratemetését is. Bele került a válogatásba az 1946-os első szabad május elsejéről készült kép, és Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, amint 1947-ben a dombóvári katolikus gimnázium udvarán beszédet mond. Az 1959-es Két asszony című képen a szereplők öltözködése, mozdulataik, gesztusaik hűen fejezik ki az osztálykülönbségeket. Sztár fotót láthatunk Psota Irénről, a háború utáni évtizedek egyik legsikeresebb színésznőjéről otthonában, 1961-ben.

A Ferihegyi repülőtéren integet a tokiói olimpiára induló magyar csapat, 1964-ben. Itt van egy 1965-ös kép a Moszkva térről, amely nekem mindig Moszkva tér marad, itt vannak az Elvtársak – Kádár János és Leonyid Brezsnyev a repülőtéren, 1967-ben. Az 1970-es kép az Astoria Szállóról a „Ki nyer ma – játék és muzsika tíz percben” című népszerű – 1969-2007-ig sugárzott – rádióműsort idézi.

Az eredeti magányos cédrust is láthatjuk egy 1979-es fotón, Gerlóczy Gedeon otthonában. Sokak számára kedves emlék az 1961-ben nyílt és 1984-ben bezárt Ifjúsági Park. A hatvanas években a mai fiatalok számára meglepő szabályok voltak itt érvényesek. Ezen az 1984-es képen már kicsit más hangulatot láthatunk. Egy Forma-1-es autó is bekerült a képek közé. 1986-ban rendezték meg az első Forma -1 versenyt Mogyoródon, amely Nelson Piquet-nek hozta el a győzelmet.

Az utolsó képen NDK-s trabantokat, mellettük, strandmatracokon pihenő embereket látunk. A budapesti nyugatnémet nagykövetség konzuli osztálya előtt várják, hogy Ausztrián át Nyugat-Németországa mehessenek.  Horn Gyula akkori külügyminiszter tette meg nekik ezt a szívességet, azzal, hogy átvágta a drótot. Nincs többé vasfüggöny.

Nádasdy Ádám egy szubjektív történelmet nyújt át nekünk a 20. század Magyarországáról. Kandalló mellett ülős, téli estéken, szívmelengető – talán ebben a nehéz időszakban is derűt hozó – történeteket kanyarít a képek mellé. Olyan apró részletekre is felhívja a figyelmünket, amelyek különben elsikkadnának a szemünk elől. Néha meg olyan dolgokról beszél, amik nincsenek is a képen, elkalandoznak a gondolatai, és persze mi is hozzátehetjük a sajátjainkat, folytathatjuk az asszociációk sorát.

Nádasdy Ádám: 100 év, 100 kép, 100 gondolat Kossuth Kiadó, Budapest, 2020.