Kétéletem után Határátlépések – Orlai bemutató a Hatszín Teátrumban

Az Orlai Produkció a Hatszín Teátrumban mutatta be a sikeres Second life avagy Kétéletem folytatásának tekinthető Határátlépések című előadást.

A szerzők – az előadásban szereplő színészek és Dömötör Deés Benedek – karöltve, a Second life avagy Kétéletem koncepcióját követve, a saját életükből merítve hozták létre a darabot. Mit jelent a határaink feszegetése? Mikor lépünk át valami olyan határt, ami nekünk nehéz, másnak pedig könnyűnek tűnik? Hogyan hat a sorsunk, ha átmerjük lépni a határainkat? Vagy éppen nem merjük. Hol vannak a személyes határaink? Nagyon divatos pszichológiai kifejezésé vált a „határsértés”, amely – személyes véleményem szerint – már-már eltúlzottá vált, és gátja lett a tartós emberi kapcsolatoknak és az érzelmi elköteleződésnek. Többek között erről is szól az előadás.

Az Orlai Produkció ajánlója:

„Mindennek van határa, állandóan feszegetjük a határainkat, a határ a csillagos ég, tartsuk tiszteletben egymás határait, közben meg a határok megszűntek, de határvédelemre szükség van, nem is szívesen lépjük át a határainkat, de a távolságtartás mégis rossz, de azért húzzuk meg, lépjük át, tartsuk tiszteletben, gyere közelebb, ne gyere, ez már nem is én vagyok, de most akkor mindennek van határa, vagy csak kinek hol? Mi van?

Az előadás a színészek személyes történeteiből építkezik.”

Az öt színész – Járó Zsuzsa, Péter Kata, Mészáros Máté, Ötvös András és Schruff Milán – ez esetben is megnyitja magát és engedik belelátni a kétségeikbe, vívódásaikba és gyengeségeikbe a nézőt. Mindezt öniróniával teszik úgy, hogy a lazán kapcsolódó jelenetek összetartó anyaga az ízléses humor. Minden jelenetnek vagy egy főszereplője, és ha az nem monológ, akkor a társak adják köré a helyzet többi szereplőjét.  A nézők sokat nevethetnek a színészeken és talán néha magukon is, felismerve az életbeli hasonlóságokat.

Dömötör András rendező jól használja a teret és a minimális, székekből álló díszletet. Nyilván megvoltak az instrukciói, de a Határátlépések előadás fokozottan olyan csapatmunka, melyben a színészek nagy szabadsággal adhatják önmagukat. A szünet nélküli, közel két óra szinte elrepül. Aki megtekinti az előadást, az sok-sok nevetésre számíthat, de egy-egy megható és katartikus pillanat mélyen meg fogja érinteni. A helyzetkomikumok és a nyelvi humor tele van ötlettel, az egyik poénból a másikban találja magát a néző. A közönség is megszólításra kerül, de aki tart az interaktivitástól, azt megnyugtatom, hogy arról szó sincsen. A közönség bevonása természetes, közvetlen módon történik, ami a humor egyik forrása is az előadásban.

A színészek – Járó Zsuzsa, Péter Kata, Mészáros Máté, Ötvös András és Schruff Milán – mind kiválóak, felszabadultan adják magukat úgy, hogy a humoros helyzetekben nem határátlépők, a jó ízlés országában maradnak mindvégig. Nem tudok senkit külön kiemelni, mert nem is lehet. A Határátlépést a társaság egyedül és együtt tesz meg úgy, hogy várhatóan ez a darab is nagyobb szériát érhet meg, mind a Second life. Látva a csapat lelkesedést, energiáját és ötleteit, az az érzésem, hogy lesz még folytatás.