Nagyon vártam Eszes Rita legújabb regényét, a Rókatündért, ami az előzőhöz hasonlóan a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg. Már az Illangóknál nagyon megszerettem Rita stílusát, a gyönyörű leírásait, másrészt pedig a rókás, kicunés téma miatt is roppant kíváncsi voltam az új művére. Ráadásul tudtam, hogy Rita élt Japánban, így több dolog miatt is izgatottan vettem a kezembe a gyönyörű kötetet.
A történet szerint Midori, a regény főhőse a világtól távol, egy erdőben nevelkedett nagyanyóval, ugyanis mind a ketten kicunék, azaz rókává tudnak változni. Midori azonban még csak próbálgatja a képességeit. Egy nap meglátja Akirát, aki az első pillanattól vonzza. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát. Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi létbe, és eltávolodjon Akirától. Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást. Midori újabb és újabb kihívásokkal találja magát szembe a nagyvárosban, amit ráadásul nehezítenek a japán élet szigorú szabályai és rituáléi. Ráadásul hirtelen feltűnik Akira is. Midorinak pedig hamarosan döntenie kell a róka- és az emberlét között.
Eszes Rita regényében most sem kellett csalódnom. A történet egyszerre megható, izgalmas, elgondolkodtató és mélyen emberi. Habár átszövik a fantasztikus elemek, mégis a velejéig valóságos, olyannyira, hogy szinte a bőrünkön érezhetjük Oszaka izzását. Midorinak meg kell találni a saját útját, ehhez pedig meg kell ismernie önmagát, képességeit, korlátait és erősségeit. Rá kell jönnie, hogy mi az élete célja, mire vágyik igazán, és mit képes mindezért feláldozni. Kicuneként és emberként is hosszú utat kell bejárnia ahhoz, hogy rájöjjön, ki is ő valójában, és mi jelenti számára az igazi boldogságot.
Midori története igazi felnövéstörténet, közben átélhetjük azokat a kétségeket, félelmeket, vágyakat, melyekkel mindannyiunknak meg kellett küzdenie egykor. Ráadásul betekintést nyerünk egy titokzatos, távoli világba. Oszakát és a japán kultúrát egy olyan oldalról láthatjuk, amilyenről kevesen. A kötet minden egyes lapján érezhető, hogy a szerző jól ismeri a regénybeli helyszíneket, kulturális szokásokat, és nem csupán egy Wikipédia szócikket olvasott japánról. A történet így válik elevenné és varázslatosan színessé.
De nem csak a helyszín élő Rita regényében, hanem maguk a szereplők is. Midori igazi útkereső kamaszlány, aki hol félénk, és legszívesebben elbújna az emberek elől, hol pedig konok és lázadó. Nagyon szerettem a kettősségét, esendőségét, mert így vált valós figurává. Midori mellett Tristan volt a kedvenc szereplőm, imádtam könnyed, bohókás jellemét, de Ritának sikerült minden karakterét egyedíteni, és sajátos jellemvonásokkal felruháznia.
Habár a mangavilágban ismerősek a kicunék, a magyar köztudatban még nincsenek igazán jelen, így ebből a szempontól is egyedi Rita regénye. Ráadásul a rókatündérek világát behatóan megismerhetjük, és még sajátos színt is visz a mítoszokba.
Mint az elején említettem, nagyon szeretem Rita gyönyörű leírásait, eredeti, erőteljes képi világát. Talán ez a finom líraiság a Rókatündérben még erőteljesebb, mint az első regényében volt. A történet olvasása közben sokszor megálltam, hogy újra és újra elolvassak néhány sort, és elmerenghessek egy-egy szép leíráson. Felemelő élmény volt.
Összességében a Rókatündér gyönyörűen megírt történet egy különleges fiatal lányról, akinek rögös utat kell bejárnia, hogy megtalálhassa saját magát és a szerelmet. Habár számunkra Japán egzotikus és távoli, Midorinak pedig a kicuneléttel is meg kell küzdenie, a történet mégis örök és ismerős, hiszen olyan problémákról szól, melyekkel mindannyiunknak szembe kell néznie a felnőtté váláshoz.