Erunder 
Stephen King világában nem biztonságos gyereknek lenni. Különösen igaz az idei nyáron megjelent regényére, Az Intézetre. A történet egyszerre megható dráma és egy csavaros fantasy-krimi, de ennek is megvannak a maga hibái.
Az első fejezetben Timet ismerjük meg, aki rendőrként dolgozott, egy balszerencsés esetig. Ám a második fejezettől a hős jó időre eltűnik. A főhősi pozíciót a 12 éves Luke kapja meg, akit a titokzatos Intézet rabol el.
Az Intézetben különleges képességű gyerekekkel embertelen módon kísérleteznek és ez adja a sarokpontját a regénynek.
A pozitív karaktereket, akik leginkább gyerekek, abszolút megszeretjük. Az író olyan szinten a szívünkhöz köti őket, hogy idővel minden egyes pofont és sokkolást az olvasó képes a saját bőrén is érezni.
Mivel az összes szereplőt úgy alkotta meg, hogy az szinte lelépnek az oldalakról, a negatív alakokat legalább olyannyira gyűlöljük, mint amennyire a pozitívakat szeretjük. Ez a fajta karakteralkotás King regényeiben mindig kiváló volt ezúttal sem okozott csalódást az író.
Egy dolgot mindig fel szoktak hozni negatívumként a horror királya által létrehozott történeteknél. Ez a negatívum a befejezésekben a katartikus élmény hiánya. Ebben az esetben ez már egyáltalán nem állja meg a helyét. Pontosan azt a befejezést kapjuk amire vágyunk olvasás közben. hogy ez pontosan mit is takar nem árulom el. Azt viszont elmondom, hogy iszonyatosan megható és egyben tökéletesen kielégítő véget kapunk.
A cikk elején említettem, hogy hibák itt is vannak. Nos, egy bizonyos ponton túl hiteltelenné válnak a negatív szereplők, ugyanis míg jó ideig abszolút profinak vannak beállítva, a történet vége felé csak balfék döntéseket képesek hozni, mintha az évek alatt szerzett katonai tapasztalataikat mind elfelejtették volna. Ám ez csupán egy mérsékelten zavaró baki a regényben.
Az Intézet című regény kapcsán fontos még megemlíteni, hogy nincsenek benne kísértetek, szörnyautók, vagy misztikus szörnyek akik a félelmekből táplálkoznak, de hasonlóan rémisztő tud lenni, mint azok a King könyvek, amelyekben ezek szerepelnek. Ebben a történetben a szörnyek valóságosak. Hús-vér emberek, akiknek a létezést nem is olyan elképzelni. Emiatt válik Az Intézet végül fantasyból inkább egyfajta horrorrá, ami szigorúan véve mégsem az.
