Anon Anon 
A Kingsman: A titkosszolgálat (Kingsman: Secret Service) 2014 egyik legegyedibb filmje volt. Őrült kémek, brutális akciók és könnycsordító poénok jelezték az első részt. Az Aranykörrel ezt a hangulatot próbálák tovább vinni, és ahogy azt a folytatásoknál megszokhattuk – mindezt a négyzetre emelni.
A film első negyed órája tökéletesen bemutatja, hogy miről is fog szólni a film: durva akcióról, gyenge CGI-ról, de poénos, kreatív megoldásokról és rengeteg-rengeteg kémfilm stílus-paródiáról. Nem árul zsákbamacskát, ennyit lehet ettől a filmtől elvárni, de ezt tökéletesen hozza.
Szinte minden fontosabb szereplő visszatért, sajnos Colin Firth visszatérését már az összes trailerben lelőtték, pedig, ha nem tudtuk volna előre – még meglepő is lehetett volna. Taron Egerton (Töki), Mark Strong (Merlin) és Hanna Alstörm (T. hercegnő) hozza ugyanazt a karaktert, mint amit megszokhattunk az előző filmben. Az új gárda – Julianne Moore (Poppy), Channing Tatum (Tequila) és Pedro Pascal (Whiskey) pedig igen jól illettek be a csapatba – kellően voltak őrült, egyben izgalmas karakterek. Különösen az új főgonoszt, Poppyt alakító Julianne Moore lopta be magát a szívembe a Martha Stewart-os bűbájos kiállhatatlanságával.
A film története a ’80-as évek valamelyik James Bond sztorijának az átirata, de olyan csavarokkal, amitől mégis frissnek hat, de azért a legnagyobb jóindulattal is csak középszerűnek mondható. A megnemértett drog-baroness, aki legalizálni szeretné a piacát (főleg adózni szeretne és hazajutni), halálos vírust kever az általa terjesztett illegális szerekbe. Felszámolja a Kingsman szervezetet, akik az amerikai testvérszervezettel, a Statesmannel karöltve, whiskeyt angol teával fűszerezve indulnak neki megmenteni a… drogosokat? Igen, a drogosokat. Furán hangzik, de valahol ez is az egyik üzenete a filmnek, ugyanis az USA elnöke (egy politikushoz méltón) politikai lehetőséget lát az egészben, magyarul megoldja a drogproblémát egyszer és mindenkorra: mivel nem lesznek ezután drogosok, és senki nem mer majd ezután illegális szerekhez nyúlni… Hmm.
A film forgatókönyve tele van lendületes akcióval, hatalmas poénokkal, és otromba altesti humorral is. Utóbbit elnéztem a rengeteg szuperül megírt egysoros miatt. A film legnagyobb erőssége azonban… dobpergés… Hölgyeim és Uraim… Sir Elton John! Igen, a Brit Birodalom legfurább nemese leszerződött a filmbe, és önmagát alakítja olyan zseniális módon, olyan forgatókönyvvel alátámasztva, hogy a legjobb pillanatokat neki köszönhetjük. Csodálkozom, hogy a reklámkampányt nem rá építették, mert amit művelt, az egész egyszerűen frenetikus.
A zenei aláfestés hangulatos volt, egy-egy zenei betét összeválogatása nagyon jól sikerült. A látvány az előző filmhez képest javult – a jelmezek és a díszletek jók voltak, a CGI jelenetek viszont borzalmasra sikeredtek, egy-egy akciójelenet kifejezetten bosszantó volt miattuk.
A Kingsman – Az Aranykör pontosan ugyanazt a szintet hozza, mint az első rész. Akciók, poénhegyek, és a tudat, hogy egyáltalán nem kell komolyan vennie magát, sőt. Amiben jobb, mint az elődje, hogy sikerült egy izgalmas, nagyon szuperül kigondolt főgonoszt hozniuk, és… Elton John. Aki egy jót akar szórakozni, és az agysejtjeit egy kicsit szabadságra engedné, az menjen, és üljön be a filmre, de ha komoly történetre, bármiféle hitelességre vagy vérbeli kémfilmre vágyik, az messzire kerülje ezt az alkotást.
Zaphirusz: 78/100
Mafab: 76/100
Imdb: 7,5/10
