Bence V. 
Nehezen találom a szavakat A kommuna (Kollektivet, 2016) című film után, melynek rendezője az a Thomas Vinterberg volt, akinek korábbi alkotásaira gondolva, – mint például a Születésnap (Festen, 1998) vagy A vadászat (Jagten, 2012)-, tudtam, hogy ez sem lesz egy sétagalopp. És nem is lett. Egy film, ami nem keltett túl nagy visszhangot maga körül, pedig érzésem szerint kellett volna. Egy film, ami bár nem vált ki olyan heves érzelmeket belőlünk, mint A vadászat, de legalább ugyanannyira komoly terhet jelent végignézni. Itt nem egy óriási, megrendítő pofont ad a film, hanem szépen egyenletesen elosztva, apró, finom suhintásokkal halmoz el. Éppen csak annyira, hogy érezd, hogy valami nincs rendben.
A ’70-es évek Dániájában járunk. Erik, az egyetemi tanár, megörökli elhunyt édesapjától egykori, óriási szülőházát. Túlzottan nagy mérete miatt azonban eladásra szánná, ám felesége, Anna, meggyőzi, hogy alakítsanak ki barátaikkal egy kommunát, hisz így elkerülhető az egymástól való elhidegülés, és a lakás költségeit is közösen állhatnák. Erik beadja a derekát, s hozzálátnak ismerőseik toborzásához, hogy feltöltsék az üresen kongó szobákat. Hamarosan pedig idilli kis közösség áll össze, akik gyermeki vidámsággal vetik bele magukat ebbe az új, kalandos szituációba. De vajon mi történik, ha a kommunán belül tönkre megy egy házasság? Van-e kiút? Van-e remény?
Nincs könnyű dolgom, hisz erről a filmről órákat lehetne beszélni, spoilerezés nélkül azonban csak felületes betekintést tudok nyújtani. Ami biztos: Dánia, vagy inkább Vinterberg nem hazudtolta meg magát. Megint egy fanyar, érthetetlenül fájó filmet kaptunk kézhez, és a mi dolgunk megemészteni. A történet a rendező gyermekkori élményeiből táplálkozik, hasonló körülmények között nőtt fel ő is, és ezt érezni is A kommuna gyermekien vidám hangulatán. Itt felnőtt emberek költöznek össze, és élnek úgy, mintha az egész csak egy jó móka lenne, még a rasszizmus sem akkora bűn. (Persze a korabeli Dániában ez teljesen elfogadott volt, maga Vinterberg A vadászat kapcsán elmondta, hogy az ő gyermekkorában még felnőttek és fiatalok fürödtek együtt anyaszült meztelenül és a pedofília gyanúja sem merült fel, annyira együtt volt a társadalom.) De ne higgyük, hogy akár egy normális szereplőnk is van! Nem! Ebben a filmben szintén nincs egyetlen egy teljesen épelméjű ember sem – persze ennek ellenkezője is igaz; néha a legsötétebb karakter esze is megjön. Minden a lehető legnagyobb természetességgel zajlik, főleg a legkevésbé természetes dolgok. De hogy is mehetne máshogy az élet egy házban, ahol minden közös? Közös a lakás, közös a számla, közösek a szabályok, közösek a döntések. És olykor-olykor közös a magánélet is.
Talán a film háromnegyedéig nem is világos, hogy ki is az igazi főszereplője ennek a történetnek, ki az, aki végül a középpontba kerül – ez is tükrözi a kommunák természetét, hisz mindenki egyenlő, senki sem emelkedhet ki. Talán nincs is igazi főszereplője ennek a filmnek, inkább Erik, Anna és lányuk, Freja hármasának a drámája ez, mindhárman megkapják a maguk figyelmét a nézőtől. Egy tönkrement házasság és annak hatása a gyermekre mindig is érdekes téma volt, és erre csak rátesz egy lapáttal, hogy mindez egy olyan közegben történik, ahol senkit sem zavar akár kézfeltartással szavazni két házastárs magánéleti problémáival kapcsolatban. A film befejezése meglehetősen hollywoodiatlan, Vinterbergre jellemző módon zárul a történet.
A színészek közül mindenképp ki kell emelnem Trine Dyrholm játékát, Anna szerepe, a magánéleti problémák különböző hatásaival nem nevezhető éppenséggel egyszerűnek, de a színésznő hihetetlenül jól tette magáévá ezeket, és nem is véletlen, hogy a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medve-díjat.
Mindent figyelembe véve, rettentő jó, erős filmnek tartom A kommunát. Nem, nem ez Vinterberg legjobb filmje, de úgy érzem, mindenkinek látni kell, mert rengeteg dolgot próbál és tud is mondani, nagyon sok különböző aspektusból ismerhetjük meg az emberek természetét, mind közösségben, mind individuálisan. Emellett pedig vicces is, hisz a kommuna általában jó kedélyű. Csak a közösségen kívül – és mégis belül -, jelentkeznek azok a problémák, ellentmondások, amik ennek a filmnek a velejét adják.
IMDb: 6.9/10
Mafab: 69%
Értékelés: 79/100
