Konvenciókon túli szerelem – KICSI című előadás a Manna Produkciótól

KICSI címmel mutatták be a Magvető Caféban a Horváth János Antal által írt és rendezett drámát.

A KICSI című kétszemélyes darab kényes témát feszeget, mely a társadalmi elvárásoktól öbbszörösen idegen szerelmi kapcsolatot mutat be. A tanár-diák, a „korkülönbséges” és a szerető-házas viszonylat jelenik meg két olyan ember szerelmén keresztül, akik alapvetően társas magányban élik az életüket és az egymásban felfedezett lelki rokonság viszi bele őket a „bűnös” viszonyba. Szeretnek, hibáznak, döntenek így vagy úgy, és végül legyűri őket a saját egójuk és a külvilág megítéléstől való félelem.

Horváth János Antal műve a megfelelési kényszer megnyomorító hatásáról is szól, mely érkezhet a szülőktől, a családtól és mindenkori társadalmi közegből. Horváth János Antal életszerű, hol humoros, hol drámai párbeszédeken, helyzeteken keresztül viszi végi egy kapcsolat kialakulását, belobbanást, majd bukását. A szerelemi szenvedélyből végül elfojtás, majd keserűség és harag lesz. Nem tudhatjuk meg, hogy mi lett volna, ha…

Horváth János Antal a Dohány utcai Magvető Café terét és lehetőségeit nagyon jól vonja be az előadásba, ami által a közönség a lehető legközelebb érezheti magát a két szereplőhöz és a történethez. A párbeszédek pergőek, a szöveg tele van ötlettel, melyek ízléses arányban támasztják alá a történetvezetést. A Schopenhauer-idézetek és a Rómeó és Júlia-párhuzamok tovább színezik és támasztják alá azt, amit Horváth János Antal „üzenni” kíván a művével.

A darab abszolút kortárs, a mostani valóságunk bármely pillanatában, bármely intézményében játszódhatna úgy, hogy az emberi szerelem és a szenvedély örök témáját feszegeti a dráma, a humor, a filozófia és a lélektan eszközeivel. Horváth János Antal nem ítélkezik, és azt sugallja, hogy az a gond mai korunkkal is, hogy az emberek egy része gyorsan és hiteles információk hiányában, tolerancia nélkül ítélkezik mások felett úgy, mintha bárki is fedhetetlenül és hibák nélkül élné az életét. A címkék gyorsan ragadnak – kapuzárási pánik, apakomplexus stb. – miközben nincs két egyforma eset, mely ebből a drámából is kiderül.

A szerző a szerelem, a szenvedély, a szexualitást, a lelki és szellemi kapcsolódás kérdését boncolgatja két ember átmenetileg összeforrt sorsán keresztül, melyben az emberi viszonyulások megfoghatatlanságát érzékelhetjük, bármennyire is szeretnénk azokat definiálni vagy valamilyen pszichológia skatulyába beletuszkolni.

Hartai Petra és Gémes Antos kettőse tökéletes választás volt a karakterekre. Mindketten természetesen, manírok nélkül „hozzák” a nem túl könnyű szerepeket. Jól látható, hogy örömmel vesznek részt az egyszerre mai és örök történet színpadra vitelében.

Horváth János Antal mondja drámájáról:

„Ebben a történetben, ahogy a legtöbb ilyen viszonyban sincsenek eredendően rossz emberek, csak emberek, akik rossz döntéseket hoznak, vagy nem tudnak olyan döntést hozni, amitől ne romlanának meg; a folytonos határfeszegetésbe süllyednek bele a szereplőink, míg már nem tudni, hogy képesek-e elszámolni lelkiismeretükkel, döntéseik következményével, pedig látszólag tényleg nem akartak rosszat, csak aszerint cselekedtek, amiben hittek. Laura a darab egy pontján ennek a felelősségét élesen megfogalmazza: Az még rosszabb, ha nem direkt bántunk valakit, mert az csak azt jelenti, hogy annyira csak magunkra figyelünk, hogy észre se vesszük, hogy amit csinálunk, az másnak fáj.”

Horváth János Antal: KICSI

LAURA: Hartai Petra, BÁLINT: Gémes Antos

Dramaturg – Lányi Zsófi, a rendező munkatársa – Tóth Hajnalka, produkciós vezető – Gáspár Anna

Rendező – Horváth János Antal