Csizmadia Attila 
A etyeki Korda Filmpark névadójának életét mutatja be sorozatunk, melynek első részében Korda Sándor korai éveiről és hazai munkásságáról írunk.
Korda Sándor 1893-ban Kellner Sándor László néven született Pusztatúrpásztón. Két testvére – Zoltán és Vince – szintén neves filmesek lettek. Korda Sándor Budapesten végezte a gimnáziumot, majd hamarosan kiderült róla, hogy tehetsége van az íráshoz. A Független Magyarország párizsi tudósítója lett, majd Sursum Korda álnéven filmkritikákat írt, mint újságíró-gyakornok. Korda Sándor 22 évesen megalapította az első filmes szaklapot, publikált a Mozgófénykép Híradóban, A Világ, a Pesti Mozi, a Mozi és a Mozihét lapokban.
Első filmjét 1914-ben rendezte meg A becsapott újságíró címmel és 1917-ben már befektetőként jelentkezett az fejlődő hazai filmiparban, mert megvette a budapesti Corvin Filmgyárat. Hamarosan megépítette Zuglóban a saját, modern filmstúdióját, melyet Moholy-Nagy László tervezett. Korda a filmdramaturgia terén az amerikai iskolát követte, amelyet meghonosított a magyar filmgyártásban.
Eljött 1919-ben a Tanácsköztársaság, mely nagyban meghatározta Korda Sándor sorsát, mivel – mint direktóriumi tag -, a filmgyártás művészeti vezetője lett. A kommün bukása után annak rendje és módja szerint le is tartóztatták, és csak feleségének, a filmsztár Korda Mária közbenjárásának köszönhette, hogy elengedték. Korda Sándor szabadulása után elhagyta Magyarországot.
Korda Sándor hazánkban 25 filmet készített. Az egyik legismertebb filmje a Blaha Lujza főszereplésével készült Nagymama. A gólyakalifa című filmjének forgatókönyvét Karinthy Frigyes írta, és Korda nevéhez fűződnek olyan sikeres hazai filmek, mint a Mágnás Miska, az Aranyember és a Szent Péter esernyője. Utolsó magyarországi rendezése Heltai Jenő műve alapján készült A 111-es című némafilm volt. Sándort 1919-ben Korda Mária kimenekítette Bécsbe.
Innen folytatjuk az etyeki Korda Filmpark névadójának élettörténetét.
