Fráter Zsuzsanna 
Minden idők egyik legjobb magyar filmjének, a Körhintának a színpadi változatát vitte színre Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színházban. Igazi kihívás egy ilyen emblematikus alkotás újraértelmezése. Vajon a Nemzeti igazgatójának sikerült megbirkóznia a feladattal? Kritikánkban ezt boncolgatjuk.
A Sarkadi novella alapján készült Fábri Zoltán – Nádasdy László film legendás, egy korszak emblémája, emellett mégis örök érvényű szerelmi és társadalmi dráma közvetítője. Egy olyan alkotás, melyet minden magyar ismer, ha máshogyan nem is, legalább hallomásból. Mindezek után igen komoly előfeltevésekkel és várakozásokkal ülünk be a nézőtérre.
Azonban Vincze Zsuzsa szövegkönyve és Vidnyánszky Attila rendezése alapján készült Körhinta nagyon más, mint amit a Fábri film alapján várhatunk. Persze, az igényes rendező nem utánozni akarja az elődöt, hanem az ismert anyagot újraértelmezni. Így természetesen nem várhatjuk, hogy a fiatal Törőcsik Mari és Soós Imre jelenjen meg a színpadon, de azért az ’56-as film mélységeit és megrendítő drámaiságát elvárhatnánk.
Bevallom, féltem az előadás előtt, féltem, hogy túlságosan mélyen fog érinteni az előadás, s túlságosan megrázó lesz. Fáradt voltam, s aggódtam, hogy nem fogom tudni kellően befogadni a sokrétű és húsba vágó társadalmi és személyes problémát. Nos, a félelmeim és aggodalmaim alaptalanok voltak, ez az előadás nem jelentett szellemi megterhelést, s még fáradtan is könnyedén követtem a nem túl mély konfliktusrendszerét. Az adott helyzetben a darab kifejezetten üdítően hatott, és élvezetes volt, viszont ha az alapművek tekintetében nézem, akkor viszont hervasztóan sekélyes és silány.
Az előadás maga rendkívül látványos, színes, mozgalmas, és nagyon sok műfajt magába olvaszt. Rengeteg a táncos, zenés rész, folyamatosan jelen van a népdal és népzene. Jelentős hangsúlyt kapnak a látványelemek, úgy mint a valódi körhinta, tűz, tömegjelenetek. Műfajilag azonban nehéz besorolni magát a darabot. Talán a népszínmű a legjobb elnevezés rá, hiszen leginkább a történet folklór jellege van kiemelve. A színpadképet leginkább a Magyar Nemzeti Táncegyüttes határozza meg, akiknek csodálatos táncos produkciója szinte végig uralja a darabot. A káprázatos koreográfia Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetőnek köszönhető. Az érzelmeket a különböző népdalok próbálják közvetíteni, a „Jaj de széles jaj de hosszú az az út..” kezdetű népdal a darab fő motívumává válik, hiszen az előadás alatt többször felhangzik. Azonban ez az erős népieskedés idegen Sarkadi és Fábri Körhintájától, hiszen ez a népiesség ünnepi, mulatós, kirakatba való, az övék pedig komor és sötét, mint maga a tanyavilág.
A Nemzeti Körhintája az alap konfliktusban is eltér az eredetitől. A történet lényege ugye az lenne: a főhősnő apja, Pataki István és a fiatal Farkas Sándor kilépnek a termelőszövetkezetből, s egyedül, kulák módra akarnak gazdálkodni. Így teljesen különválnak a szövetkezettől, ahol Mari, a főhősnő, megismerte Mátét, a szerelmét. A Pataki család Sándorhoz akarja feleségül adni Marit, hiszen ezt diktálják az érdekek. Így a két birtokot egyesíteni lehet, s a gazdálkodás így biztos megélhetést és jövőt, életet jelent. Itt nem a szerelem számít, hanem a politikai felfogás és megélhetés. A magángazdálkodás és szövetkezeti lét szemben álló életforma és világlátás, ami lehetetlenné teszi a két fiatal egymásra találását. Ez az, ami az ’50-es években meghatározta a mindennapokat és az emberi sorsokat, ezért volt nagyon fontos Mari lázadása a szülői akarat ellen. Vidnyánszky Attila azonban ezt a jelentős társadalmi-politikai szálat kiveszi a darabból, s leegyszerűsíti kisbirtokosra és nagybirtokosra. Azonban ez egyáltalán nem jelent akkora szakadékot, mint a szövetkezeti tagság és a kulák lét. Tulajdonképpen a konfliktus lényege kerül ki a történetből.
Itt a konfliktus egyszerűen a generációk közti különbségről, a szülő-gyermek konfliktusról szól. Mari a szegényebb Mátét szereti, azonban az apa a gazdagabb Farkas Sándorhoz szeretné adni a lányát. Végtelenül egyszerű történet népies köntösben.
Így a tetőpontot jelentő baltás jelenet, amikor az apa a lánya után dobja a baltát, egyáltalán nem éri el azt a drámai hatást, mint kellene. Nagyon vártam ezt a jelenetet, kíváncsi voltam, hogyan fogják megoldani, de valahogy teljesen elsikkadt az egész.
Érdekes a karakterek összevetése a filmváltozat és a mostani színpadi között is. Pataki Istvánt, a kemény, szikár apát Cserhalmi György játssza. Hihetetlenül erős kisugárzása van, tökéletesen alakítja a hajlíthatatlan, a kegyetlenségig akaratos, nehéz munkába belekérgesedett parasztember alakját. Mégsem sikerült a majdnem gyermekgyilkosságba torkolló baltás jelenetbe belesűrítenie az egész történet tragédiáját. Talán mivel nem volt meg hozzá az elég erős alapkonfliktus. Az anyát, Patakinét, Szűcs Nelli alakítja kiválóan. Ő az, aki monológjaiban képes mélységet adni a történetnek, s a paraszti asszonysors tragédiáját, a kiszolgáltatottságot és a rengeteg fájdalmat megéreztetni a közönséggel. Sajnos, a csinnadrattás folklór elemek elnyomják ezeket a felvillanó gyöngyszemeket. Pataki Marit az egyetemi hallgató Kiss Andrea alakítja, akit valószínűleg a fiatal Törőcsik Marihoz való nagyfokú hasonlósága miatt választhattak, mert egyébként alakítása igencsak halovány. Persze, olyan karaktert alakítani, ahol egy nemzeti legendának a bőrébe kell belebújni, idegőrlő feladat lehet. A lánglelkű Bíró Mátét a rendező fia, ifjabb Vidnyánszky Attila egyetemi hallgató formálja meg. Nos, ő sem egy Soós Imre, pedig állítólag igen tehetségesnek tartják. Sajnos, ebben a darabban valahogy ez nem mutatkozik meg. Alakját a Farkas Dénes megformálta Farkas Sándorhoz mérve, nem is érti az ember, hogy a lány miért is ezt a kis nyikhaj Mátét választja…
Összegezve, ez egy másik Körhinta. Nem Sarkadi novellája és nem is Fábri filmje, ami nem is lenne baj, ha tudna újat, értékeset mondani, mutatni benne, de sajnos, nem tud. Ez egy látványos, sallangos népszínmű, melynek a legnagyobb értéke a szép táncok és népdalok. Sajnos, egy mély társadalmi, emberi drámához ez kevés. Így azt kell mondani, hogy Vidnyánszy Attilának kissé félresikerült a Körhinta újraértelmezése.
