Kötelező filmek – 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey, 1968)

Mikor Andrej Tarkovszkij Sztalker (Stalker, 1979) című filmjéről írtam nektek, azt mondtam: „nemcsak egy sci-fi, hanem a műfaj legjobbja”. Ezt az állításomat természetesen most sem vonom kétségbe, helyette inkább a dobogó legfelső fokára helyezem a 2001: Űrodüsszeiát (2001: A Space Odyssey, 1968) is. Mert, ha valami, hát Stanley Kubrick mesterműve megérdemli ezt a címet.

Mielőtt azonban odaítéljük „a műfaj egyik legjobbja” címet, nézzük meg közelebbről, mi is az a sci-fi. A science-fiction a fantasztikus filmek csoportjába tartozó műfaj, mely esetén a valószerűtlen események valamilyen tudományos-technikai összefüggésben jelennek meg a történetben. „Az angol elnevezés (science-fiction, azaz tudományos fikció) rövidítéséből sci-finek is nevezett műfaj a természetfeletti horrorral és a fantasy-filmmel összehasonlítva a legközelebb áll a hétköznapi valóság törvényszerűségeihez, akkor is, ha teljesen irreális környezetben játszódik.” Ugyanakkor míg a fantasy a vágyakról, a horror pedig a félelmekről mesél, a science-fiction, illetve úgy általánosságban a tudományos-fantasztikus filmek témája „rendszerint az emberi társadalom, az egyén és a közösség viszonya egy valószerűtlen alaphelyzetben”.

„A tudományos-fantasztikus film jellegzetes alműfajait elsősorban a történetek rendkívüli tér-időbeli elhelyezkedése határozza meg: az űrfilmek a világűrben, a kozmosz valamely égitestén játszódnak, a cyberfilmek a számítógépes hálózatok rendszerében, az utópiák és az antiutópiák pedig a jövőben. A másik műfaji csoport irreális főalakja(i) szerint tipizálható, mint a földönkívüli látogatókról szóló idegen- és inváziósfilmek, a mechanikus teremtményeket középpontba állító robotfilmek vagy a fizikailag elváltozott élőlényeket ábrázoló mutánsfilmek. Míg az első kategóriába tartozó tudományos-fantasztikus filmek a fantasyhez állnak közel, az utóbbi alműfajok a horrorral rokoníthatók.”

Ha már itt tartunk, elárulom azt a nyilvánvaló tényt, hogy Stanley Kubrick remekműve, a 2001: Űrodüsszeia az űrfilmek csoportjába tartozik, története pedig rendkívül izgalmas, sőt. Valamikor a távoli múltban, az emberiség hajnalán egy fekete monolittal való találkozásnak köszönhetően a majomemberek felfedezik a tüzet és az eszközhasználatot. Évezredekkel később amerikai kutatók hasonló oszlopra bukkannak a Holdon, amely rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé. Űrexpedíció indul útnak, hogy megvizsgálja, kinek szólhat az üzenet. A hosszú út alatt HAL, a fedélzeti komputer meghibásodik, a legénység tagjai pedig életüket vesztik. Egyetlen túlélő marad csak, aki úgy dönt, megpróbálja teljesíteni a küldetést.

Kubrick négy évet töltött a 2001: Űrodüsszeia elkészítésével, mely technikailag magas színvonalú, a film történetében máig egyedülálló, látomásos sci-fi. A három történetfragmentumból (Az emberiség hajnala, Űrkorszak, Megérkezés) felépülő film formailag a húszas évek avantgárdját idézi, s kiiktatja a közvetlen elbeszélést. A rendező sajátos, magával ragadó látványvilágot teremtett, melyben megfér egymás mellett a futurista esztétika és a biedermeier stilizáció. A történet lassan folyik: mondhatni, maga a cselekményszövés is pszichedelikus hatást kelt – akárcsak a zene. Nem akarok ódákat zengeni, de azt azért megjegyzem: Stanley Kubrick többek között a Mechanikus narancs (A Clockwork Orange, 1971) és a Ragyogás (The Shining, 1980) által is bizonyította zsenialitását, a 2001: Űrodüsszeia című művével azonban nemcsak arról tett tanúbizonyságot, hogy képes kultuszfilmet készíteni, hanem arról is: ezt bármilyen műfajban könnyűszerrel megteszi.

Miért kötelező megnézni? Egyrészt: mert „nemcsak egy sci-fi, hanem a műfaj legjobbja”. Másrészt: a filmtörténet legkiemelkedőbb űrfilmje, mely mind a történet, mind a képi világ, mind a zene tekintetében kifogástalan.

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/Oxford Filmenciklopédia