Eszter 
Létezik egy kifejezés, amelyet a magyar etimológiai szótár így magyaráz: a „végzet asszonya”, erotikusan vonzó, de hideg és számító nő. E kifejezés a vamp, az angol vampire (vámpír) szó csonkított alakja, melyről nekem mindig Asta Nielsen dán némafilmszínésznő, az egyik első nemzetközi sztár jut eszembe. Ma róla, s a hozzá kapcsolható kifejezésről mesélek – és A fekete álom (Den sorte drøm, 1911) című filmet ajánlom.
Szívtipró, démoni díva
A vamp a melodrámák jellegzetes női szerepköre; szívtipró, a férfiakat kihasználó, szinte démonikus erővel felruházott, vámpír természetű díva. „A kifejezés Kipling A vámpír című költeményéből ered, melyet Veszedelmes asszony (A Fool There He Was) címen adaptáltak filmre 1914-ben”, az amerikai Theda Bara főszereplésével. A vamp archetípusa azonban nem Hollywoodban, hanem a zord északon honosodott meg olyan némafilmekben, mint a dán Vámpírtáncok (1912) vagy a svéd Vámpír (1912). A filmtörténet első vampja, femme fatale-ja a dán Asta Nielsen volt, őt követte az olasz Pina Menichelli, s a magyar származású Putty Lia. De persze, számos sztár próbálkozott a vamp szerepkörrel: többek között Marlene Dietrich, Greta Garbo és Karády Katalin. Az általuk megjelenített nőalakok szenvedélyesek, titokzatosak és olykor igazi zsarnokok, akiknek ördögi természetét már külsejük is elárulja. Félelmetesen gyönyörű és szenvedélyes nők, akik nemcsak a történetben, de a vásznon is uralkodnak. Nos, e mondat különösen igaz Asta Nielsenre!
Félelmetesen gyönyörű és szenvedélyes
A dán munkáscsaládban született Asta Nielsen színházi szerepekkel kezdte pályáját. Így találkozott későbbi férjével, a producer és rendező Urban Gaddel, akinek első filmszerepét és hírnevének megalapozását köszönhette. Az 1910-ben készült A züllés útján (Afgrunden, 1910) ugyanis kirobbanó sikert aratott, Nielsen pedig a mozi első nemzetközi csillaga lett, akit világszerte ünnepeltek. Miután házasságot kötöttek, Nielsen és Gad Berlinbe költöztek, ahol a színésznő két évtized alatt csaknem hetvenöt filmet készített, s valódi sztárrá vált. Férje több mint harminc filmet forgatott az ő szereplésével 1910 és 1915 között, melyek mindegyike feledhetetlen – éppen Nielsen stílusa miatt. „A korai filmekben érzékisége intelligenciával, leleményességgel, fiús alkata agilitással párosult. Kifejező arca és mozdulatai közvetlennek és mainak tűnnek, különösen, ha összehasonlítjuk a korabeli filmek szereplőinek gyakorta eltúlzott gesztusaival.”
Asta Nielsen igen változatos szerepekben tűnt fel a vásznon – volt előkelő társasági hölgy, takarítónő, cirkuszművész, festőmodell, szüfrazsett, újságíró, cigánylány és bandita is –, szuggesztív megjelenése és mérhetetlen tehetsége révén pedig mindegyikben brillírozott. „Mindenki máson túltett belső konfliktusokat kifejezni képes, egyedien filmszerű, visszafogott stílusával.” Tehát nemcsak félelmetesen gyönyörű, szenvedélyes és tehetséges volt, hanem természetes is.
Különleges szerelmi tragédia
Pontosan ez az, ami A fekete álom című filmben (is) sugárzik a játékából. A különleges szerelmi tragédiában két férfi – egy gróf és egy ékszerész – verseng a fiatal műlovarnő, Stella szerelméért. A bonyodalom egy kártyapartival veszi kezdetét: a gróf veszít, így óriási adósságba veri magát, amelyből csak egyetlen kiutat lát, az öngyilkosságot. Stella azonban megtalálja a fegyvert, és úgy dönt, ellop egy nyakláncot az ékszerésztől, s odaadja a grófnak, hogy abból rendezze a tartozását. Az ékszerész viszont nem hagyja annyiban a dolgot…
Ahogy az imént már említettem, A fekete álom egy különleges szerelmi tragédia, és amitől igazán különleges, az Asta Nielsen szenvedélyes, mély és emberi játéka. Azt hiszem, nem baj, ha elmondom: mikor ezt a filmet nézem, mindig arra gondolok, hogy ez a színésznő ma is akkora sztár lenne, mint amekkora a némafilm korszakában volt!
Miért kötelező megnézni? Mert izgalmas és szép film, s mert a filmtörténet első vampja, a gyönyörű és tehetséges Asta Nielsen élete egyik legjobb alakítását nyújtja benne.
Forrás: Oxford Filmenciklopédia/Film- és médiafogalmak kisszótára
