Eszter 
Minden évben, mikor beköszönt az ősz, kissé szomorú vagyok. De csak addig, míg ki nem teszem itthonról a lábam! Mikor ugyanis sétába indulok, eszembe jut, mit is szeretek az őszben: a kissé erőtlen napsütésben a pompázatos színkavalkádot, az esti fényben pedig azt, hogy könnyedén egy film noirba képzelhetem magam – főleg a főváros utcáin járva… Szóval most, hogy ismét itt az ősz, úgy döntöttem, az esti séta előtt A máltai sólyom (The Maltese Falcon, 1941) című művet, a kedvenc film noiromat ajánlom nektek.
A fekete film
Mielőtt azonban megtenném, mesélek egy kicsit a film noirról, vagyis a fekete filmről, amely az Egyesült Államokban született, a bűnügyi filmek családjába tartozó filmműfaj – vagy más vélekedések szerint: stílusirányzat. Az elnevezés azoktól a francia kritikusoktól származik, akik a második világháborút követő időszakban elsőként adtak megbecsülést e filmeknek. S ha már itt tartunk: a film noir fejlődési íve John Huston A máltai sólyom című munkájától Orson Welles A gonosz érintése (Touch of Evil, 1958) című művéig húzható meg. „A műfaj legjelentősebb filmtörténeti előzményei a német expresszionizmus bűnfilmjei, a francia lírai realizmus alkotásai, valamint a Warner Bros. stúdió ’30-as években készült gengszterfilmjei.” Emellett irodalmi előzményei között tartják számon a ’30-as évek amerikai bűnügyi regényeit, Dashiel Hammett, Raymond Chandler, John O’Hara és James M. Cain műveit, amelyek Franciaországban eredetileg fekete borítóval jelentek meg.
A film noir szemléleti gyökereit a ’30-as évek Amerikájának depresszióra hajló légkörében fedezhetjük fel, társadalmi hátterét pedig a második világháborút követő mélységes kiábrándultságban kereshetjük. Az úgynevezett noir szemlélet „visszautasítja az amerikai életmód üdvözítő voltába vetett naiv hitet, s a csillogó felszín alatti pusztító tartalmakra összpontosít”.
Bűn áztatta nagyvárosok, sötét ügyek
A műfaj/stílusirányzat filmjeinek egyik legfontosabb történetvezetési eszköze a belső monológok, flashbackek használata. A „fekete film” kialakulásának folyamatában e szempontból igen fontos állomás Billy Wilder 1944-ben készült, Gyilkos vagyok (Double Indemnity, 1944) című alkotása, amely először alkalmaz belső monológot filmen. Nos, a flashback után ideje megemlíteni a többi „noir-eszközt” is: a bonyolult, csavaros cselekményt, a bűn és eső áztatta nagyváros éjszakai utcáit, a szűk, klausztrofób tereket, s azt is, hogy e filmek szinte kivétel nélkül fekete-fehér nyersanyagra készültek, így bennük a fény-árnyék hatásoknak, illetve a világításnak rendkívüli dramaturgiai szerepük van. S hogy milyenek a noir-hősök? „Általában sziklakemény, illúzióikat vesztett, olykor egyenesen cinikus, magányos férfiak, akik a sötét ügyek utáni hajsza során zűrös szerelmi viszonyokba keverednek.”
Ahogyan korábban említettem, a film noir fejlődési íve 1941-től 1958-ig rajzolható ki, mozitörténeti hatása azonban igen jelentős. Míg eredményeiből Amerikában a thriller és a gengszterfilm merített, addig Európában elsősorban a francia mozira, kiváltképp a francia új hullám alkotóira gyakorolt inspiratív hatást – gondoljunk csak a Kifulladásig (À bout de souffle, 1960) vagy a Lőj a zongoristára! (Tirez sur le pianiste!, 1960) című filmekre! A francia filmesekre mellesleg igencsak erős befolyással volt a film noir: ezt mutatja, hogy a ’60-as években megszületett a fekete film helyi válfaja, a série noir, amelynek darabjai között olyan alkotásokat találhatunk, mint az 1967-es A szamuráj (Le samoura’, 1967). Amerikában A gonosz érintése után jó darabig csak elszórtan készültek film noirok, a ’90-es évektől – a neo noir megjelenésétől – azonban egyre gyakrabban találkozhatunk velük. És ha megnézzük az elmúlt évek felhozatalát, itthon is rábukkanhatunk néhányra… Mindez azonban 1941-ben, a Humphrey Bogart főszereplésével készült A máltai sólyommal kezdődött. Bevallom: valahányszor megnézem, ez a film engem mindig lenyűgöz…
A film noir nyitódarabja a társadalom és a lélek mélyére vezet
A történet kezdetén Sam Spadet, a San Franciscó-i magándetektívet egy gyönyörű nő bízza meg: arra kéri, keresse meg a húgát, akit egy Thursby nevű erőszakos férfi csábított el. A hölgy kérésére a magándetektív társára, Archerre bízza az ügyet, hogy személyesen járjon utána a dolognak, másnap azonban váratlanul Archert és Thursbyt is meggyilkolják. A nyomozást ezek után Spade folytatja, a megbízójáról pedig hamar kiderül, hogy hazug, s egy bűnszövetkezet tagja, aki magának akarja megszerezni a zsákmányt. Ez pedig nem más, mint a XVI. századból származó drágakövekkel díszített arany sólyom, amelyet a Máltai Lovagrend adományozott V. Károly spanyol királynak 1539-ben.
A cselekmény már olvasva is rendkívül izgalmas, és mondanom sem kell, mozgóképen még inkább az! John Huston műve a film noir méltó nyitódarabja, amely a társadalom és az emberi lélek mélyére vezeti a nézőt…
Miért kötelező megnézni? Mert egy máig ható stílusirányzat indító műve, amely páratlan egyediséggel és magabiztossággal használja azokat az elemeket, amelyeket látva ma már nincs, akinek nem a film noir jut eszébe.
Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/Oxford Filmenciklopédia
