Eszter 
Az egyetemi éveim elején, az európai filmtörténet kurzuson találkoztam életem során másodszor a peplum kifejezéssel. És töredelmesen bevallom: egészen addig a második alkalomig teljes meggyőződéssel hittem, hogy ez a szó kizárólag a felsők, szoknyák és ruhák derékrészét finoman körülölelő fodros rátétet jelenti. Akkor azonban megismertem egy másik „oldalát” is, azóta pedig, ha meghallom, már nem a szoknyák jutnak róla eszembe… Nos tehát, most a peplumról mesélek nektek, és Sergio Leone A rodoszi kolosszus (Il Colosso di Rodi, 1961) című filmjét ajánlom.
Ruhadarab? Filmművészeti fogalom?
Nézzük csak ezt a szót! A peplum latin kifejezés, jelentése rövid, szoknyaszerű férfiruha. És igen, a ruhadarabok derekára erősített fodros rátétet is jelöli. Valamint egy filmművészeti fogalmat is: „a mitikus régmúltban játszódó, többnyire csodás elemekkel feldúsított kalandfilmet”. A peplum hősei olyan történelmi vagy mitológiai alakok, mint Herkules, Góliát, Sámson, Atlasz, Spartacus vagy Maciste.
„A műfaj virágkora 1957 és 1963 közé esik, amikor a római Cinecitta műtermeiben több mint 150 ókori kalandfilm készült, de a gyökerek a némafilm-korszakig nyúlnak vissza: D. W. Grifith-t például az 1914-es Cabiria, Giovanni Pastrone monumentális ókori filmeposza ihlette a Türelmetlenség (Intolerance, 1916) leforgatására.” Ha peplumról beszélünk, mindenképpen meg kell említenünk Alessandro Blasetti filmrendező nevét, aki 1949-ben készítette el Fabiola című fikciós történelmi filmjét, melyet aztán évente követtek olasz ókori kosztümös filmek, de „Pietro Francisci 1957-es Herkulese (Le fatiche di Ercole, 1957) jelenti az első igazi peplum filmet, amelynek főszerepét Steeve Reeves, egy amerikai body building világbajnok játszotta, oldalán Jayne Mansfielddel”.
„Az olasz divathullám idején az olaszországi Cinecittában hollywoodi sword-and-sandal (vagyis kard és szandál) eposzokat is forgattak, az 1951-es Quo Vadis?-tól az 1959-es, többszörös Oscar-díjas Ben-Hurig (1959).” Ám 1964-ben, A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire, 1964) című film világraszóló bukásával a sikersorozat véget ért… „A műfaj kevés saját alkotótehetséget adott az olasz filmgyártásnak, ugyanakkor több világhírű zsánerrendező próbálkozott pályája elején peplummal, például Sergio Leone (A rodoszi kolosszus), Mario Brava (Ercole al centro della terra, 1961) vagy Riccardo Freda (Maciste all’inferno, 1962).”
Egy remekbe szabott életmű első darabja
Mikor eldöntöttem, hogy a peplumról mesélek nektek, elsőként Pietro Francisci Herculese jutott eszembe, de ahogy elkezdtem felidézni magamban annak képeit, hirtelen felrémlett bennem jó néhány képkocka és jelenet Sergio Leone A rodoszi kolosszus című alkotásából, amely – ha mondhatom ezt – majd’ mindegyik kosztümös film közül a kedvencem. Szóval egy röpke pillanat alatt meggondoltam magam, amit ígérem – és remélem –, nem bántok meg, ha megnézitek a filmet.
A cselekmény azzal veszi kezdetét, hogy Xerxes, a rodosziak zsarnok királya titokban szövetséget köt a föníciaiakkal, hogy segítségükkel megtámadja a görögöket. A görög nemes, Darios ezután érkezik Rodosz városába, a Kolosszus felavatására, ám hamarosan összeesküvéssel vádolják meg, és tömlöcbe vetik. Itt ismerkedik meg a rodoszi lázadók vezetőjével, aki elárulja neki: embereivel arra készül, hogy megdöntse a zsarnok király uralmát. Amikor kiderül, hogy a föníciai Thar, Xerxes szövetségese irányítja a Kolosszust, amely fogva tartja Rodosz népét, Darios a felkelők mellé áll…
Sergio Leone neve kapcsán bizonyára legtöbbünknek az Egy maréknyi dollárért (Per un pugno di dollari, 1964), A Jó, a Rossz és a Csúf (Il Buono, il brutto, il cattivo, 1966) vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat (C’era una volta il West, 1968) jut eszébe, ám érdemes megnézni és megjegyezni A rodoszi kolosszus című filmet is, amely amellett, hogy szórakoztat, az ókori történelembe is elrepít minket.
Miért kötelező megnézni? Mert rendkívül izgalmas és kalandos. És mert egy remekbe szabott életmű első darabja.
Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára
