Eszter 
Vannak azok a filmek, melyekre azt mondjuk: bővelkednek a fordulatokban. Aztán vannak azok, amelyeket inkább olyan kifejezésekkel jellemzünk, mint lassú folyású vagy vontatott. Eric Rohmer Éjszakám Maudnál (Ma nuit chez Maud, 1969) című filmje az utóbbi csoportba tartozik, ám a vontatott jelzőnél sokkal jobban illik rá a különleges vagy az elgondolkodtató. Az persze ettől még igaz, hogy inkább epizódokat, nem pedig fordulatokat találunk benne. De mi az az epizód? És a fordulat? Most erről írok nektek, és azt a filmet ajánlom, mely olyannyira kellemes, mint egy baráti beszélgetés – legalábbis nekem mindig az jut róla eszembe.
Nézzük csak! Az epizód minden filmelbeszélés jellegzetes eleme, mely többnyire olyan eseményeket ábrázol, amelyeknek nincs közvetlen, döntő hatása a cselekményre. Ennek ellenére az epizódok nagyon fontosak: „az epizodisztikus jelenetekben írja le az elbeszélő a film cselekményvilágát, jellemzi a szereplőket, s építi ki azt a motívikai sort, oksági hálót, amelyek újabb és újabb akcióra késztetik a hősöket”. Az, hogy egy filmet, annak szereplőit és az egész problémafelvetést hitelesnek érzékeljük, elsősorban az epizódok kidolgozottságán és minőségén múlik. A műfajfilmekben általában több a fordulat típusú jelenet az epizód rovására, a szerzői filmek azonban gazdagabban motiválják a cselekményt, bonyolultabban jellemzik hőseiket, ezért inkább epizódokból építkeznek. Épp ezért érzékeljük az ilyen filmek ritmusát lassabbnak, vontatottabbnak.
Az epizóddal szemben a fordulat döntő változást hoz a cselekmény kibontakozásában. „Alapvetően dramaturgiai kategória, hiszen a fordulatok mindig erős érzelmi állásfoglalásra kényszerítik a nézőt. A cselekményt is általában a fordulatok szerint tagoljuk, s a fordulatokban bővelkedő filmek ritmusát, a filmbeli időmúlást mindig gyorsabbnak érzékeljük. A döntő, utolsó fordulat egy filmben a dramaturgiai sémák szerint a tetőpont, melyben a végsőkig éleződnek a szereplők konfliktusai.”
A filmek jeleneteit tehát aszerint is csoportosíthatjuk, hogy fordulat típusúak vagy leíró, epizodisztikus jellegűek. Ahogy már említettem, a műfajfilm elsősorban fordulatokból építi fel a cselekményt – szélsőséges példa ebből a szempontból a burleszk, melyben szinte alig találhatunk leírásokat –, a szerzői filmekben viszont többnyire jóval kevesebb a fordulat és sokkal több az epizodisztikus jelenet, mely által jobban megismerhetjük szereplőink jellemét, motivációit és mi magunk is könnyebben beleélhetjük magunkat az ő helyzetükbe.
Épp ez történik az Éjszakám Maudnál esetén, amelynek főhőse, a mélyen vallásos Jean-Louis a cselekmény kezdetén egy vidéki kisvárosba költözik, ahol egyik nap megpillantja a gyönyörű Francoise-t. Hamar elhatározza, hogy feleségül veszi a lányt, aki a tisztaságot testesíti meg számára, csakhogy nem meri megszólítani. Régi iskolai barátja, Vidal meghívja, hogy látogassák meg jó ismerősét, a nemrég elvált Maudot, Jean-Louise pedig a nőnél marad éjszakára, akivel a hálószobában ülve reggelig beszélgetnek. Ennek hatására Jean-Louise erőt vesz magán és úgy dönt: találkozik Francoise-zal.
Igen, jól sejtitek: Eric Rohmer filmje javarészt egy hálószobában játszódik, a fordulatokat pedig nem pergő, látványos események, hanem mondatok és az azok által kiváltott érzések jelentik. Az Éjszakám Maudnál egy epizodisztikus jellegű film, mely valóban lassú folyású, ám ha megnézzük, egy olyan mély beszélgetésnek lehetünk részesei, amilyenre néha mindannyiunknak szüksége lenne.
Miért kötelező megnézni? Például: mert, ha nem nézzük meg, lemaradunk arról a beszélgetésről, amelyről biztosan nem akarnánk lemaradni.
Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára
