Eszter 
Ma reggel úgy ébredtem, hogy „utazzunk vissza a húszas évekbe”, szóval ez lesz: szépen visszalépünk az időben, hogy megismerkedhessünk a szovjet avantgárd film és a dokumentumfilmezés egyik kiemelkedő alakjával, Dziga Vertovval, valamint azzal a filmszem elnevezésű elmélettel, amelyet ő talált ki – és amelyet valóban érdemes megismerni. És persze, filmet is nézünk: most az Ember a felvevőgéppel (Chelovek s kinoapparatom, 1929) kötelező.
Az elmélet ismertetése előtt azonban nézzük a történeti hátteret. „A szovjet avantgárd film a szovjet filmművészet korai, 1920–30 közötti korszakának jellemző stílusirányzata.” Legjelentősebb alkotói – Szerjeg Eizenstein, Alekszandr Dovzsenko, Vszevolod Pudovkin, Lev Kulesov, Dziga Vertov – a hagyományos játékfilm, illetve a dokumentumfilm esztétikáját egyaránt megújították. „Filmjeikre az erős ideológiai meghatározottság, az oroszországi forradalmak eseményeinek, eredményeinek elkötelezett ábrázolása, formai szempontból pedig a filmi montázs lehetőségeinek feltárása és alkotó kihasználása jellemző. A szovjet avantgárd kialakulásának történelmi háttere az 1917-es szocialista forradalom, melynek nyomán a szovjet filmgyártás és forgalmazás teljes mértékben a bolsevik pártállam fennhatósága alá került, mely azt a politikai propaganda szolgálatába állította.” Lenin kijelentése nyomán („…számunkra valamennyi művészet közül legfontosabb a film…”) a korszak legjellemzőbb filmtípusává az agitka, vagyis az agitatív propagandafilm vált, a filmkészítők küldetése pedig milliók gondolkodásának formálása lett.
Ebben az időszakban gondolták újra a filmalkotók a montázs szerepét – nem véletlenül mondják sokan, hogy a szovjet avantgárd időszaka volt a montázs aranykora –, ám nemcsak a formai megújulást kell kiemelni, ha a szovjet avantgárdról beszélünk, hanem a dokumentarista ágat is, melynek képviselői között tűnt fel Dziga Vertov, valamint a Filmszem csoport – akik egyébként épp olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak a montázsnak, mint Eizenstein, Pudovkin és Kulesov. Vertov a dokumentálás, a filmi ábrázolás lehetőségei felől gondolta végig a képek összeszerelésének elvi problémáit. „A játékfilmkészítést teljes mértékben elvetette, szerinte a kinoglaz, a filmszem, az emberi szemnél sokkal tökéletesebb objektív a való világ lefotografálására való.”
Ezzel el is érkeztünk a bevezetőben beharangozott filmszem elmélethez, mely szerint a filmfelvevőgép – a filmszem – az emberi szemnél tökéletesebben lát, tökéletesebben képes birtokba venni a világot. „A filmszem” – írja Vertov – „látja a szemnek láthatatlant … A filmszem az idő mikroszkópja, teleszkópja, az idő negatívja, a korlátokat és távolságokat nem ismerő látás, … maga a tetten érhető élet.” A filmszem mindenható képességei azonban nem csupán a felvevő objektívjének lehetőségeit jelentik Vertov elméletében. „A filmszem ideája magában foglalja a film fogalmához sorolható valamennyi eszközt, találmányt, módszert és eljárást, mindazt, ami a filmkészítés folyamatában a felvétel előtt, közben és utána – a vágóasztalon – történik.”
Vertov – és elmélete – szerint tehát a kamera, illetve a filmtechnika lehetővé teszi a világ vizuális meghódítását, az élet tényeinek és igazságainak valósághű feltárását. A filmalkotóknak éppen erre kell törekedniük – vallotta Vertov, aki ebből kifolyólag (cseppet sem meglepő módon) hamisnak tartotta a filmdrámákat, s a műtermi játékfilmkészítést. Elmélete azonban némiképp ellentmondásos, hiszen a dokumentumfilmezés eme istenítése egy határozott ideológia (a bolsevik) közvetítését szolgálta. Ezt az ellentmondást olykor persze, sikerrel oldotta fel: például az Ember a felvevőgéppel című filmjében, amely a filmszem elméletet legteljesebben demonstráló alkotása, a korabeli szovjet élet lelkesült, elfogult, mégis pontos megragadása.
„A néző figyelmébe: ez a film a látható jelenségek közvetítése. Feliratok nélkül, forgatókönyv nélkül, színészek nélkül, díszletek nélkül készült. Ez a kísérleti munka az abszolút nemzetközi filmnyelv létrehozása felé halad teljesen szakítva a színház és az irodalom nyelvével” – olvasható Dziga Vertov 1929-ben készült filmjének főcímében. Vertov ebben az avantgárd dokumentumfilmben Kijev, Moszkva és Odessza egy napját ábrázolja a hajnali ébredéstől késő éjig, az alkotás főhőse azonban maga a felvevőgép.
Miért kötelező megnézni? Mert a szovjet avantgárd film korszakának egyik kiemelkedő, mi több mérföldkőnek számító darabja, amely a rendezője zsenialitása által az ideológia közvetítését átlépve megmutatta a valóságot. Na igen, mivel a felvevőgép még az emberi szemnél is tökéletesebben lát…
Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára
