Blackphoenix 
Új év- új Kritikus Kedd Könyvklub- téma; ez alkalommal az orosz irodalomba vágtunk bele, első olvasmányunk pedig Mihail Afanaszjevics Bulgakov A Mester és Margaritav című műve. Maga a könyv zseniális, ám éppen emiatt nem túlságosan egyszerű vitatkozni róla. Mi azonban megpróbáltuk.
Miután megfutottuk a kötelező tetszik/nem tetszik kört (természetesen mind a négyen szerettük a könyvet), áttértünk olyan izgalmasabb és megosztóbb kérdésekre, mint például a kedvenc szereplők. Woland és a köré verbuválódott társaság osztatlan sikert aratott, bár kinek-kinek megvoltak a saját preferenciái; Gabi, Bogi és Zsuzsi Behemótot kedvelték leginkább, nekem viszont Korovjev (alias Fagott) lopta be magát a szívembe ravaszságával és sima modorával. A legmegosztóbb azonban talán a főszereplő, Mester és a nyitó fejezetben szereplő Hontalan volt. Zsuzsi szerint az előbbi karakter eléggé satnyára és depresszívre sikeredett, utóbbit viszont szerette, különösen a kereszttel mászkálós mutatványa miatt. Én azonban végtelenül szerencsétlennek és hisztisnek találtam Hontalant, a Mestert viszont szerettem főleg őszintesége miatt, amely bojkottálja a Moszkvában (és az egész társadalomban zajló) játszmákat. Margarita karaktere, és a bálos fejezet, amelyben neki jutott a háziasszony szerepe, szintén mindannyiunk egyik kedvence volt.
Természetesen nem mehettünk el szó nélkül a Mester alkotta új evangélium mellett sem, amely több különböző nézőpontra világított rá. Zsuzsi például jobban szereti hősként látni Jézust és Lévi Mátét, mint szerencsétleneknek, minket, többieket viszont kevésbé zavart Bulgakov ábrázolásmódja, amelyben nagyon is emberinek tünteti fel őket. Arra minden esetre hatékonyan rámutattak a jeruzsálemi fejezetek, hogy mennyire nézőpont kérdése minden, és mennyire könnyen átírható a múlt. Természetesen a rendszerkritika is elég erőteljesen áthatja a könyvet ahhoz, hogy kiérdemelje a huszonhat évnyi csúszást az elkészülése és a megjelenése között.
Felfedezhető emellett egy párhuzam Jézus és Mester között is, sőt – ahogyan arra Zsuzsi felhívta a figyelmet -, utalások szerepelnek arra, hogy Margarita Mária Magdolna alteregója, sőt leszármazottja lenne, bár én ezt a vonalat egy kicsit erőltetettnek találtam. Mester összeroppant a könyve miatt kapott támadások súlya alatt, és elmegyógyintézetbe került, vagyis teljesen másként reagált a megpróbáltatásokra, mint ahogyan Jézus. Persze a különböző történelmi korokban is másként reagáltak a „bolondokra”, akik megelőzték a korukat; időszámításunk kezdetének idején kivégezték őket, az elmúlt évszázadban azonban a lejáratás, az elmegyógyintézet és a gyógyszeres kezelés jött divatba. Mária Magdolna pedig szerintem feltűnhetett volna direktebb módon, magában, az új evangéliumban is, ha már ilyen polgárpukkasztó történetről van szó.
Gabi felvetette, hogy a könyvben szereplő fantasztikus elemeket talán nem mindenki fogadja el, és hogy a nagyon realisztikus szemléletű, két lábbal a földön álló embereknek talán nem is való. Igazat adtunk neki, sőt, én még a fantasy ősatyját is képes vagyok belelátni A Mester és Margaritába.
A befejezést szintén mindannyian szépnek találtuk, Bogi rámutatott, hogy ez így tökéletes, mert megvan benne a happy end, amire titkon (vagy teljesen nyíltan) minden olvasó vágyik, ugyanakkor a tipikus orosz melankolikus hangulat sem maradt ki belőle.
Következő alkalommal egy Ljudmila Ulickaja nevű írónő Szonyecska című művét olvassuk, aki számára ez a könyv hozta meg a hírnevet, és amely talán jobban megosztja majd olvasóközönségét, mint Bulgakov.
