OctoberAir 
Augusztussal új témába kezdtünk a könyvklubnál, így minden hónapban egy-egy tagunk kedvenc könyvét olvassuk el. Így alakult, hogy ebben a hónapban nekem kellett választanom, ami korántsem volt olyan egyszerű, mint gondoltam. Számomra egyértelmű volt, hogy Stephen Kinget fogok ajánlani a többieknek, így esett a választás az Állj ki mellettem (The Body) című kisregényére. Mivel ez egyáltalán nem horror, ezért nagy örömömre szolgál, hogy kicsit kirángathattam Kinget a horror-király skatulyából.
Stephen King 1983-ban írta meg az Állj ki mellettem című kisregényét, amely aztán a Different Seasons (A remény rabjai) című kisregénykötetben jelent meg három másik nagyszerű írással együtt. A The Body igazi realista kalandtörténet, amely négy tizenkét éves fiú sztoriját járja körbe. A főszereplőnk, Gordie, rendes családból származik, de bátyja halála után a szülei nem foglalkoznak vele és tehetségével sem. Három másik barátja, Vern, Teddy és Chris sokkal nehezebb körülmények közül érkezik, ahol a családi erőszak, az alkoholfüggőség és hasonló problémák mindennaposnak számítanak. A négy barát a gimiskor küszöbén áll, tulajdonképpen ez az utolsó nyaruk, amit együtt tölthetnek, mert szociális körülmények külön utakra fogják őket terelni az életben. Gordie egyértelműen gimnáziumba fog járni, de a többiek valószínűleg csak a szakiskolába jutnak. A gyerekkor rangtól és társadalmi elhelyezkedéstől mentes barátságai a kamaszkorban már megváltoznak.
A történet kezdetén a fiúk megtudják, hogy egy fiú, Ray Brower eltűnt és halottnak nyilvánítottak, ezért elindulnak egy pár napos túrára, hogy megkeressék a testét, amit sohasem találtak meg a hatóságok. Közben meg kell küzdeniük a nagyobb fiúk ellenszenves, agresszív viselkedésével és szembekerülnek saját korlátaikkal is.
Zsuzsa először azt kérdezte tőlem, hogy miért ezt a történetet választottam kedvencnek. Ahogy haladt előre a beszélgetés egyre inkább körvonalazódott bennem a válasz. Számomra King az Állj ki mellettemben visszahozza a vidéki, kisvárosi nyarak hangulatát, szinte minden nyáron újra szeretném olvasni a történetet. Ráadásul a karakterek emlékezetesek és élők. Nagyon szeretem az életszagú sztorikat, és ez a maga keserűségével teljes mértékben az. King valószínűleg saját gyerekkorából is merített, amikor megírta a The Bodyt.
Nagyon sokat beszélgetünk a gyermeki kegyetlenségről, a családi környezetről, és arról, hogy mennyire meghatározza egy ember sorsát, hova is születik. Zsuzsa szerint nagyon depressziós hangulata volt a történetnek, és teljesen igaz, hogy elég sötét a kicsengése, de ennek ellenére számomra még is inkább kedves hangulatot áraszt. Főleg azért,mert a fő témája mégiscsak a barátság.
Összességében szerencsére mindenkinek tetszett a könyv. A stílusát Nóri és Zsuzsa is dicsérte. Ennek nagyon örültem, mert Kinget hajlamosak az emberek összekapcsolni a moziban látott rosszabb horrorfilmekkel, pedig igazán nagyszerű írói eszköztárral rendelkezik. Mivel a kedvenc történetem az Állj ki mellettem, ezért nehezen fogom vissza magam, hogy ne magasztaljam. Hosszasan tudnék még írni a rengeteg kérdésről, amit felvethet ez a kisregény az olvasókban, de ezt meghagyom azoknak, aki el szeretnék olvasni.
Mindenkinek ajánlom, hogy vegye le a könyvesboltok polcáról (esetleg a könyvtáréról) A remény rabjai című kisregénykötetet Kingtől, mert szinte biztos vagyok benne, hogy meg fog változni a véleménye az író munkásságáról. A jövő hónapban Nóri kedvencét fogjuk boncolgatni!
