Ladányi Imre kiállítása az Artézi Galériában

Ladányi Imre neve hazánkban még kevésbé ismert, viszont külföldön, főként Amerikában annál inkább számon tartott, mint kiváló festőművészt.  Az óbudai Artézi Galéria az ő műveiből rendezett impozáns kiállítást, hogy a művész képeit végre a magyarországi nagyközönség is megismerhesse. Ladányi Imréről, a kiállításról és a galériáról Németh Gézával, az Artézi Galéria művészeti vezetőjével beszélgettünk. A kérdések összeállításáért köszönet illeti a Corn&Soda képzőművészeti rovatának vezetőjét és szakértőjét, Árva Juditot.

Van egy kis galéria Óbudán, mely nem kisebb dolgot vállalt magára, mint az alkotás szabadságát megadni a köréje szerveződő művészeti körnek. Mottója ugyanis a következő: „Az Artézi Galéria független művészek társulása. Támogatást nem kér, és nem kap. Ez a szabadság ára.” Ez a kis galériai ad otthon Ladányi Imre (1902-1986), az Amerikában élt magyar származású orvos-festőművész kiállításának.

Ladányi Imre Kecskeméten született 1902-ben, s orvosnak tanult előbb Magyarországon, majd később Németországban folytatta tanulmányait bőrgyógyász szakorvosként. Emellett festészettel is foglalkozott, mestere sokáig Aba-Novák Vilmos volt. 1927-ben néhány műve szerepelt a Der Sturm kiállításán Berlinben. Majd 1929-ben Amerikába költözött, ahol orvosként, kutatóként dolgozott, de a festészettel sem szakított, rendszeresen kiállított a Contemporary Art Galery-ben. A második világháború után néhány évre hazaköltözött, de aztán mégis visszament Amerikába. Műveiben az ’50-es években állt be változás, eltávolodott a konkrét formáktól, absztrakt képeket kezdett festeni, és újfajta technikákat használt. Többször kiállított Amerika és Európa szerte, így Budapesten is, ilyen alkalmakkor képeket adományozott többek között a kecskeméti és az egri galériának.

Az Artézi Galéria Ladányi Imre érett korszakának absztrakt képeiből rendelkezik egy nagyon szép gyűjteménnyel, melyet most az érdeklődők elé tárt.

A galériáról és Ladányi Imréről Németh Géza festőművésszel, a galéria művészeti vezetőjével beszélgettünk.

Corn&Soda: Milyen indíttatásból és mikor született meg a galéria?

Németh Géza:  A galéria 2013 őszen alakult meg. Először egy régi barátommal, Orvos Andrással beszélgettünk róla, hogy csináljunk egy galériát. Volt ez a helyiségem, ami eredetileg raktár volt, ezt alakítottuk át. A cél az volt, hogy függetlenek tudjunk maradni, s ne kelljen támogatást kérni senkitől. (Az alapító tagok közé tartozik még Németh Dóra, Kecskeméti Kálmán, Ladányi Imre, Szemethy Imre. – a szerk.)És most úgy néz ki, hogy ez megvalósult, mert kezdünk ismertté válni. Persze ehhez idő kellett, mi is két éve csináljuk, de úgy néz ki, egyre többen érdeklődnek irántunk, kezdenek ránk odafigyelni.

Corn&Soda: Hogyan alakul a galéria közönsége? Kik látogatják?

Németh Géza: A közönségünk leginkább az értelmiség, érthető módon a város értelmisége, és persze a művész barátok.

Corn&Soda: Gondoltak esetleg a nagyobb közönség felé nyitásra?

Németh Géza: Én ebben a kérdésben Umberto Eco-val értek egyet, aki arra a kérdésre, hogy milyen közönségnek alkot, azt válaszolta, hogy a virtuális közönségnek. Én is így gondolom, hogy a virtuális közönségnek dolgozunk, mert akkor olyan színvonalú lehet a művészetünk, amelyet mi akarunk.

Corn&Soda: Érdekes volt számomra hitvallásuk, vagyis a „szabadság ára” jelmondat, miszerint a művészek megalkuvás nélkül, szabadon alkotnak. Teljes mértékben megvalósul a „független alkotás”?

Németh Géza: Eddig megvalósult, támogatást nem kértünk. Mindenki a kiállítását maga finanszírozza, persze a helyet és a világítást én adom. Azért nem kérünk támogatást, mert akkor valamilyen irányba el kell köteleződnünk, akkor lesznek elvárások, melyeknek meg kell felelnünk. És az soha nem tesz jót a művészetnek.  A művészetnek nem szabad foglalkoznia a politikával, függetlennek kell lennie. Persze minden jó művészet reflektál az adott korszakra, változásokra, de a kérdés az, hogy direkt-e vagy indirekt, allegorikusan. A művészetnek hosszabb távon kell hatnia, nem pedig pillanatnyilag.

Corn&Soda: Ladányi Imre nemzetközileg, főleg Amerikában sokkal inkább ismert művész, mint hazánkban. Milyen koncepció alapján rendezték a tárlatot?

Németh Géza: Amikor egy ösztöndíjjal kint jártam Amerikában, találkoztam Ladányi Imrével, akivel nagyon jó barátok lettünk, és ez a barátságunk nagyon hosszú ideig tartott. Mivel ő orvos volt, tudta azt, hogy a szívével nincs minden rendben, hamarosan meg fog halni. Így megszervezte azt, hogy kiállításai legyenek Magyarországon is, s magával hozott egy csomó képet. Ekkor több galériának adományozott képeket, többek között a kecskemétinek és az egrinek is. Hozzám is kerültek képei, és ezeket a képeket szerettem volna megmutatni, hiszen túlságosan jó festő ahhoz, hogy az emléke elvesszen. Azt szeretném, hogy itt, hazánkban is ismertebb legyen a neve.

Corn&Soda: Ladányi Imre kettőssége – vagyis a tudományok embere, az orvos, valamint a művész – hogyan nyilvánul meg az alkotásokban? Beszélhetünk szintézisről, vagy a két szféra Ladányi esetében teljesen elkülönül?

Németh Géza: .: Mondhatjuk azt igen, de ez már egy elég késői szakasza a művészetének. Az ötvenes-hatvanas éveiben formailag és technikailag is nagyot váltott. Akkor kezdett festészete az absztrakt felé fordulni, s ekkortól kezdett új technikákat is használni, például az olajfestékbe homokot kevert, így egy teljesen más felületet tudott a vászonra felvinni.  Új látásmóddal kezdett alkotni. Szerintem ez a megújulás nagyon jót tett a művészetének.

Corn&Soda: Ladányi Imre és a magyar modern festészet viszonya meglehetősen érdekes, hiszen mesterén, Picasso barbár zsenijén, Aba-Novák Vilmoson kívül nem ápolt szoros kapcsolatot a magyar művészet vezető egyéneivel, mint például Vajda Lajossal vagy a Gresham-kör tagjaival. A New York-i szereplései alkalmával viszont magyar festőnek nevezte magát. Művészetében és stílusában felfedezhető „tipikusan magyar vonás” vagy ez csupán származására és magyarság-tudatára utal?

Németh Géza: Mint ember, nagyon számon tartotta a magyarságát, rengeteg magyar barátja volt, és jól ismerte például a hazai kortárs irodalmat, fontos volt számára magyarságtudata. A munkái azonban inkább internacionálisak voltak. Nem kötődtek a magyar vagy európai iskolákhoz. Alkotásai univerzálisak.

Corn&Soda: Ladányi Imre kiállítása most záródik. Hogyan alakult a látogatottság, mennyire volt kíváncsi a nagyközönség egy nemzetközi sikereket elérő művész alkotásaira?

Németh Géza: Elég sokan voltak, soka érdeklődtek a kiállítás iránt.  Persze a megnyitóra szoktak eljönni általában az emberek, később már kisebb a kiállítás látogatottsága.

Corn&Soda: Honlapjukon Ladányi Imre alapító tagként szerepel, holott a galéria jóval a művész halála után alakult meg. Hogyan kell ezt értenünk?

Németh Géza: Mivel nagyon jó barátom volt, s nálam van ez a képanyag, ezért úgy gondoltam, hogy őt is, mint a galéria alapítótagját tűntetjük fel, tisztelegve az emléke előtt.

Corn&Soda: A galéria rendszeresen kiállító művészein kívül számíthatunk a jövőben úgymond „külsős” művészek kiállításaira?

Németh Géza: Sok külsős kiállítás szokott lenni a galériában. Most fog nyílni Pataki Ferenc kiállítása, majd januárban Kováts Boglárkáé, aztán pedig februárban a szigetszentmiklósi csoporté. És természetesen a jövőben is tervezünk még sok kiállítást.

Corn&Soda: Ladányi Imre kiállítását Pataki Ferenc tárlata követi. Elöljáróban mit mondana erről?

Németh Géza: Pataki Ferenc egy nagyon elismert művész, és egy rendkívül kedves ember. Szegedi származású, több évig tanított a tanárképző főiskolán, s most saját rajziskolája van Szegeden. A kiállítás 2015. november 7-től lesz látogatható, s melyet Novotny Tihamér művészeti író fog megnyitni. Természetesen mindenkit szeretettettel várunk rá.

Corn&Soda: Köszönöm a beszélgetést!

Pataki Ferenc festőművész, grafikus kiállításáról, és a megnyitóról külön is fogunk írni. A galéria látogatását mindenkinek szeretettel ajánljuk.

Forrás: Artézi Galéria