Eszter 
Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy nem derítem ki a választott film elindítása előtt, ki is a rendező, a Láncra verve (Chained, 2012) esetében azonban így történt. Tizenöt perc után viszont magamtól is sejteni kezdtem, hogy ez egy olyan helyzet, mikor igazán helyénvaló kimondani: Az alma nem esett messze a fájától.
Jennifer Chambers Lynch ugyanis annak a David Lynchnek a lánya, akinek a neve hallatán mindenkiben megmozdul valami, az érzékenyebbekben pedig megáll az ütő. Ha volt már szerencsénk Lynch filmhez – miért is ne lett volna –, akkor bátran kijelenthetjük, hogy nincs még egy olyan rendező, mint David Lynch. Ám a világhírű direktornak van egy igencsak tehetséges lánya, aki pont olyan szenvtelenséggel képes vászonra vinni a szélsőséget, mint az édesapja. Így aztán már tizenöt perc után biztosak lehetünk benne, hogy az alma, amit rágcsálunk, nem ugyanaz, mint ami már sokszor megakadt a torkunkon, de legalább olyan fullasztó, hiszen nem véletlen, hogy az íze olyan nagyon ismerős.
A Láncra verve című, kanadai thriller idilli kezdése remek alapot szolgáltat annak az őrületnek, ami egyik pillanatról a másikra, megállíthatatlanul elszabadul. Egy látszólag boldog családot ismerünk meg a történet indulásakor, ami igencsak hamar szétszakad, egy sorozatgyilkos taxisofőr ugyanis elrabolja az anyát és kilenc éves kisfiát. A nő időben felismeri a helyzetet, ám ez korántsem elég ahhoz, hogy sikerüljön megmenekülniük, így a kezdeti kedélyes hangulatot felváltja a nyomasztó atmoszféra, s a teljes kilátástalanság. Az anya bizonyul szerencsésebbnek, annak ellenére, hogy meghal, hiszen a kisfiú az elmebeteg gyilkos rabszolgájává válik, s be kell ismernünk, ez rosszabb, mint a halál.
A gyermekévek bemutatásával nem bíbelődik sokat a rendezőnő, csak a legfontosabb információkat sűríti össze. A kisfiú a szó legszorosabb értelmében alá van vetve gazdájának, aki a nevét Nyuszira cseréli, s a takarítás és a főzés mellett az áldozatok holttestének eltakarítását is követeli tőle. A kilenc éves fiú valóban rabszolgaként él új otthonában, lábán lánccal, elszigetelten a külvilágtól. A filmet tekintve azonban nem is ez a tény a lényeges, hanem a gyilkos személyiségének bemutatása, valamint kettejük egyedi viszonya. Egy különleges, már-már bizarr apa-fiú kapcsolatot láthatunk, a felnőtté vált Nyuszi robotként teszi a dolgát, ugyanakkor igyekszik megfelelni gazdájának, így hát bújja az anatómiakönyveket, s rezzenéstelen arccal kártyázik az áldozatok személyi igazolványaival. A gyilkos minden erejével azon van, hogy a saját képére formálja Nyuszit, ő azonban nem tud olyan lenni, mint a férfi.
Jennifer Chambers Lynch filmje magával ragadó alkotás, egy olyan lassú folyású, fojtogató thriller, amit nagy hiba lenne kihagyni. Ebben a beteges kamaradrámában nincs fröcsögő vér vagy folyamatos sikoltozás, helyette viszont pazar karakter kidolgozás, képi világ és történetvezetés van. A színészi játékot muszáj megemlíteni, a taxisofőrt alakító Vincent D’Onofrio – aki A sejt (The Cell, 2000) című filmben is feltűnt – remek az elmebeteg pótapa szerepében. A felnőtt fiút megformáló Eamon Farren esetében pedig ódákat lehetne zengeni a karakterválasztásról. Elég csak megnézni az arcvonásait, s máris megállapíthatjuk, tökéletesen illik történetbe és a környezetbe.
A lassú ritmus, a meleg színekkel operáló képi világ és a nyomasztó zene egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a Láncra verve egy olyan film legyen, amiről igen hamar beugrik az ismerős név. Ám az igazat megvallva, Jennifer Chambers Lynch egyedi alkotást készített, amiben megmutatta tehetségét, sajátos stílusát, s a meglepő csattanóban arra is rámutatott, hogy soha, sehol nem vagyunk biztonságban.
Értékelés: 70/100 – A Láncra verve egy roppant jól átgondolt és megtervezett alkotás, mely lassú ritmusával, nyomasztó színvilágával és fényképezésével, valamint a magabiztos történetvezetéssel egyaránt bizonyítja a rendezőnő nagyszerűségét. Az értékéből ugyanakkor mindenképpen elvesz valamennyit a néhány, bárgyú áldozatot felvonultató jelenet, ám engem ez sem akadályoz meg abban, hogy azt mondjam, Jennifer Chambers Lynch bizony igencsak hasonlít az apjára.
IMDb: 6,4/10
Mafab: 65%
