Anon Anon 
2017. május 21-én a Decathlon Magyarország a Láthatatlan kiállítással karöltve létrehozott egy igen érdekes és ötletes programot, a Láthatatlan futást. Ennek a napnak a lényege az lesz, hogy a látássérült, illetve vak emberek és az egészséges látók közösen megmérettessék magukat és közösséget építsenek. Megmutassák, hogy a sport fontos, és ezt űzheti bárki, függetlenül attól, hogy látó vagy sem. A helyszín a Margit sziget, a távok 2, 3 , és 5 km.
Ennek apropóján szeretném, ha megismernétek élménybeszámolóm által kicsit jobban a Láthatatlan kiállítást. Mivoltját, szerepét és hogy miért is rendelkezik országszerte már akkora ismeretséggel.
2007 augusztusában nyílt meg először nagyközönség előtt a Láthatatlan kiállítás, mégpedig az akkori E- klubban Budapesten. Első körben időszakos kiállításnak indult, aztán a nagy érdeklődésre való tekintettel állandóvá vált és 2012-ben a helyszínt áttették a Millenáris park B épületébe.
Helyszín, megközelítés
A kiállítás helyszíne (1024 Budapest, Millenáris park B épület, Kis Rókus u. 16 – 20.) könnyen elérhető akár tömegközlekedéssel, akár autóval is. Leggyorsabban a 4-6 -os villamos Széna téri megállójánál kell leszállni a Mammut bevásárló központ előtt, onnan már csak kb. 5 perc. Aki másik útvonalon szeretne eljutni, annak ott a 2-es metró Széll Kálmán téri megállója, amitől nagyjából 10 percre van a helyszín.
A kiállításról, programról
Először tavaly olvastam a Láthatatlan kiállításról egy közösségi portálon. Bevallom, már akkor is felkeltette érdeklődésemet, de valahogy úgy alakult az életem, hogy akkor még nem volt alkalmam kipróbálni. Aztán múlt hét végén újra szembetaláltam magam egy hirdetéssel, ahol páros belépőket lehetett nyerni rá. Innen jött az ötlet, hogy most már szívesen megnézném. Egy kedves lánybarátom társaságában így vasárnap délután ellátogatunk ide.
A kiállítás megtekintéséhez előfoglalás szükséges. Ez lehetséges telefonon, illetve emailben. Nyitvatartás igen kedvező (ahogy a belépő is teljesen korrekt), hisz a hét minden napján elérhető 10-től este 20 óráig, pénteken 7-ig.
Belépve az épületbe egy recepció fogadott minket két fiatal segítőkész hölggyel. Nagy előny, hogy az épületben zárható értékmegőrző szekrényeket is igénybe tudtunk venni. A közel másfél órás kiállítás első 10-15 percében megismerkedünk a Braille abc- vel és néhány információval, mielőtt belépünk a különböző szobákba. Felkészítenek minket, hogy bent nagyon sötét lesz, és egymás után közlekedjünk, betartva a kellő távolságot.
Csoportvezetőnk Gábor volt, akinek már a hangja is igen megnyugtató és kellemes. Elmondta, hogy melyik oldalon menjünk és tapogassunk, és mindig figyeljünk a hangjára. Megkérdezi, ki miért jött el, és hogyan talált rá a Láthatatlan kiállításra. Nagyjából 5 perc várakozás után, hogy hozzászokjon a szemünk a sötéthez, elindulunk az első szobába. Egy berendezett lakást találunk, különböző tárgyakkal, elemekkel, amiket tapogatás alapján kell felismernünk. Természetesen bármikor kérdezhetünk és kedves csoportvezetőnk is sokszor kérdez, hogy mi az a tárgy, amibe épp „belebotlunk” és érzünk magunk előtt.
A következő szoba egy piactérnek volt berendezve, amihez, hogy eljussunk, zebrán kellett átkelnünk, ahogy a való életben is. Különböző hangok zaja csapta meg fülünket, mint az autók és motorok hangja, illetve a tömegközlekedési eszközök. Mivel ugye látásunkra nem tudtunk hagyatkozni, a többi fontos érzékszervünket kellett használnunk és előtérbe helyeznünk, mint a szaglás, hallás, tapintás. Bevallom, én megszagoltam mindent, ami a kezem ügyébe került.
Harmadik helyszín gyanánt egy faházban találtuk magunkat, ahol eltérő nagyságú képekkel és állati szőrmékkel volt kitapétázva a fal.
A negyedik „színtér” kint volt a szabadban és egy hídon kellett átmennünk. Hallatszott itt madárcsicsergés, tücsökciripelés is. A következő szoba egy kisebb múzeum látszatát keltette. Különböző nagyságú és formájú szobrokat lehetett kitapogatni, amik közt volt egyiptomi időkből való, illetve mint kiderült, Michelangelo Dávid szobrának a másolata is megtalálható volt.
Az utolsó teremben kanapék voltak elhelyezve, ahol mindenkinek le kellett ülni és beszámolni, hogyan is érezte magát a túra alatt. Csoportvezetőnk, Gábor elmesélte, hogyan lehet felismerni a különböző aprópénzeket a vakoknak, mi alapján állapítják meg, hogy az 10 vagy 20 forintos.
Partnerem nevében is bátran állíthatom, hogy igen izgalmas, érdekes és mozgalmas „kirándulásban” volt részünk ez idő alatt. Örülök, hogy kicsit mélyebb betekintést nyertem a vakok és gyengénlátók életébe. Annak ellenére, hogy a belépés után az izgalmon túl volt bennem egy kis félsz, egy percig nem bántam meg, hogy befizettem rá. Bátran merem ajánlani akár diákoknak, akár felnőtteknek, csoportoknak ezt a különleges kiállítást.
Akiknek ez még nem lenne elég, a Láthatatlan kiállításon felül még kipróbálhatja a :
- Láthatatlan vacsorát
- Láthatatlan borkóstolót
- Láthatatlan csapatépítést
- Láthatatlan masszázst
és láthatatlan tréningeket is szerveznek.
Aki még nem volt, ne habozzon! Nem fogja megbánni. Garantálom.
További információ: https://www.lathatatlan.hu/
