Anon Anon 
Az idei nyárra is jutott egy különleges PUF koncert a tavaly augusztusi Ha jön az álom után, hiszen Lecsó 50 éves lett, most ennek apropóján lépett fel a zenekar a Budapest Parkban. Előzenekar az Üllői Úti Fuck volt, ahol Lecsó a kilencvenes években szinte állandó tagnak számított, emellett hat vendégzenész lépett fel a zenekar mellett. Koncertbeszámoló a Parkból.
Pont a héten olvastam újra a zenekarról szóló interjúkötetet (ha esetleg valaki nem ismerné: Baltavári Bea – Álomhatár), ami összességében véve egy kevésbé vidám könyv, hiszen a rengeteg visszaemlékezés és sztorizgatás mellett a központi téma akkortájt a Pál Utcai Fiúk feloszlása volt, amiből szerencsére nem lett semmi. A könyv egyébként akkor íródott, amikor a zenekar 20 éves lett, és van benne egy érdekes gondolat, hiszen azt mondta Gábor, hogy: „Mindenesetre boldog vagyok. Elégedett nem, de boldog az igen.” Ez nálam annak az esete, hogy a pohár egyszerre van félig tele, de félig üres is, érdekes lenne az akkori Lecsót a mostanival összehasonlítani, hogy változott-e a véleménye ebben a témában.
A lánnyal, akivel mentem a koncertre, a 2-es villamoson azt mondta, hogy reméli, hogy a Tréfát fogják játszani, mert az egy tök jó szám… aztán azon gondolkodtam, hogy annyi jó számuk van, hogy nem is igazán tudom, hogy mit bánnék, ha nem lenne műsoron. Végül annyiban maradtunk, hogy a Partizán biztosan nem lesz, amivel sokat nem kockáztattunk, aztán végre begördült a villamos a Közvágóhídra, és hát születésnap ide, születésnap oda, fogalmazzunk úgy, hogy elegáns késéssel meg is érkeztünk a Parkba, hiszen már javában ment a Milyen állat?, én pedig gyorsan az az állat lettem, aki még beáll két sörért, hogy mire megkapja, Szántó Faszi jöjjön a Lecsónak jó lesz c. dallal, aki egyben az este első vendége is volt. Mondom magamban, Lecsónak tényleg jó, neki nem kell átvágni a tömegen, mert amúgy rohadt sokan voltak a Parkban, nem meglepő módon.
A koncepció valahogy úgy nézett ki, hogy két-három számonként hívta be Gábor a vendégeket, másodikként Frenk érkezett, aki az előbb felemlegetett Tréfát adta elő, mondtam is, hogy már csak az hiányzik, hogy Lovasi jöjjön a Partizánnal…aztán végül nem ez lett, ő az Eperszezont énekelte, de ott volt Németh Juci is, aki előbb a Szarvast, majd egyfajta bónusz trekként a Vackolj belémet énekelte közösen Gáborral, amit ugye ő írt, aztán végül Kispál-nóta lett belőle, Bérczesi Robi pedig a kedvenc PUF számát, a Csak úgy csinált énekelte olyan bérczesirobisan.
Az én személyes favoritom erről az estéről a Gólya volt, amit Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere írt anno az együttesnek, ami végül Anikóval közös énekléssé eszkalálódott, a háttérben pedig diavetítésszerűen pergetek régi fényképek az ünnepeltről, a gyerekkori képektől kezdve az első koncerteken készült fotókon át esküvői képig volt ott minden, talán az egyik leghangulatosabb része volt ez a koncertnek.
Aztán persze volt még Szerelemharc, Angyal, Utolsó év, Mi kell hozzá?, Nehéz idők, nagyjából a szokásos forgatókönyv, aztán a szokásos visszataps után gondoltam még lesz Fiatal lányok és Bál, aztán meghajlás, és ennyi. Hát nem ez lett! Elsőként egy teljesen új dalt játszottak el a készülő (!!!) lemezről, amiből most már tényleg lesz valami, valamikor, de arra semmilyen álmomban nem gondoltam volna, hogy a Hajsza utolsó versszaka helyett az Adj gázt! c. Neurotic dalt játsszák el, ami kurva jól sült el, láthatóan a közönség is élvezte a dolgot, a második visszataps után még jött a Bál, majd meghajlás és már csak a közös kép volt vissza a vendégekkel és a közönséggel.
Az utolsó levonulás után még kivárt a tömeg nagy része, hátha visszajönnek még egyszer, de ebből már nem lett semmi, közben pedig az járt a fejemben, hogy tök jó íve volt a koncertnek, megint sikerült többet kapni, mint amit alapból vártam. A koncert végi hosszú tapsvihar a zenekaron túl az ünnepeltnek szólt, azt hiszem, hogy ennél jobb születésnapot kívánni sem lehet.
Aztán éjjel hazafelé menet azt beszéltük, hogy legfeljebb azt bánjuk, hogy benéztük a kezdést és így lemaradtunk az elejéről, de amúgy semmi sem hiányzott. És a legnagyobb baj a PUF koncertekkel még mindig az, hogy túl gyorsan érnek véget, péntek este sem volt ez másként…
*a képek a Budapest Park hivatalos fb oldaláról származnak
Ha tetszett a cikk, kérjük lájkold a corn&soda facebookos oldalát, hogy ne maradj le semmiről!
