John 
Az év során Liam Neeson alaposan gondoskodott róla, hogy a nézők „asztalán” mindig legyen néhány alacsonyabb kategóriás kaland- és akciófilm, amik jó gyorskaja módjára tápértékmentes, de egyszeri fogyasztásra alkalmas táplálékot biztosítanak azoknak, akik élvezik a nagy kocsikat, a jó fegyvereket és a rossz egymondatosokat. Nyilvánvalóan senkit sem lep az információ, hogy a Jeges pokol (Ice Road, 2021) ugyan ezen recept alapján készült, mindössze a producer ezúttal annyit hozzátett: „Legyen hó!”.
Csúszkálás a jégen, avagy történik is valami?
A válasz egyértelműen igen, bár itt nem varázslattal, hanem kamionnal csúszkálunk. Viccet félretéve azonban az említett jég itt nem csak díszlet, hanem a történet fontos része, lévén, hogy az események helyszíne a hófedte Kanada. Egy jégbányában hirtelen robbanás történik, több tucat bányász reked benn és mindössze harminc órájuk van, míg elfogy az oxigén. Az egyetlen mód a megmentésükre, ha sikerül helyreállítani a fúrószerkezetet, ehhez azonban új, több tonnás alkatrészeket kéne átszállítani a halálos vállalkozásnak számító Jégúton. Bátor vállalkozóink Liam Neesonnel az élen elindulnak a teherautókkal, arra azonban nem számítanak, hogy a háttérből valakik mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a küldetés sikerét.
Csak olló kéne hozzájuk
Bátor vállalkozóink, nevezetesen Liam Neeson, Laurence Fishburne, Marcus Thomas és Amber Midthunder olyan sablonnak is kevés karaktereket játszanak, hogy a karakterek nevét már a film közben elfelejti az ember. Liam Neeson szereti a traktorokat és öccsét (Marcus Thomas), aki háborús veterán és azon kívül, hogy agyi sérülése miatt autistának bélyegzik, nincs karaktere. De hasonlóan járt az egyébként remek színész Laurence Fishburne a lassan szokásos „kemény főnökként”, vagy a társaság egyetlen hölgye, Amber Midthunder, akinek két tulajdonsága, hogy amerikai őslakos és ezért aktivista.
Habár szó ne érje a ház oldalát: igazán meglepődtem volna, ha egy ilyen ezerszer látott akciófilmbe freudi érzésvilággal kitömött karaktereket tuszkoltak volna. A sztori és a karakterek is kissé unalmasnak hatnak papíron, de a film egész körítésével együtt nagyon is eladható kis egyestéssé válnak.
A gond, kérdőjel?
Valljuk be, aki azért illet kritikával egy tipikus piff-paff bimm-bumm akciófilmet, mert „többet várt tőle”, az rossz filmre ült be – a gyorskajától sem várhat Michelin csillagos minőséget az ember. Éppen ezért hagytam, hpgy zen állapotába merülve átfollyanak rajtam a Liam szájába tömött borzalmas magyarázatok, amik még a leghülyébb amerikai nézőnek is egyértelműek lettek volna, az erőltetett rassz vita és a fájdalmasan rosszul értelmezett autista kérdés.
Itt kötelességem figyelmeztetni a nagyérdeműt, hogy a bekezdés végéig SPOILER következik! Ennek ellenére két olyan dolog is fennakadt a szűrőn, amikről nem tudtam eldönteni, érdekes, vagy fölösleges adalék-e a filmben. Az első a létszámcsökkentés morális kérdése a bányászok között. A mérges gázzal töltött és egyébként is oxigénben nem dúskáló barlangban rekedtek között sok a sérült, akik valószínűleg a felszínen sem élnék túl sebesüléseiket, így az egészségesek között felvetődik a létszámcsökkentés lehetősége.
Ez egy minden filozófiai tanokban jártas embert is megdolgoztatna, elvégre emberi életekről van szó. A film egyértelműen őrültségként és gyilkossági kísérletként könyveli el, de a filmről kijőve elgondolkodtam, mennyivel szívesebben néztem volna meg egy egész estét filmet kizárólag erről a témáról. 12 dühös ember, csak éppen nem egy tinédzser, hanem a maguk életéről döntenének – igen, ezt megnézném! Noha itt kizárólag a feszültség felkeltésére használták, aztán sürgősen el is kaszálták a kérdést, de pontosan emiatt nem vagyok biztos benne, hogy érdemes volt-e bele tenni egy ilyen morálisan rizikós elméletet, ha nem kezdtek vele jóformán semmit.
Let it go
Mindent egybe vetve a Jeges pokol, tűrhető, sőt a pisztolylövéseket és az erőszakot leszámítva mondhatni családbarát akciófilm. Liam Neeson már nem fiatal és szerencsére ezzel ő is tisztában van, nem próbált meg erőtől duzzadó fickós virtusokat levezényelni, amiért komolyan tisztelem őt és a filmet is. Az akciót leginkább a jégre és a különleges effektekre bízták, de ez csak jót tett a produkciónak. Moziban őszintén szólva feleslegesnek tartom megnézni – kivéve, ha hardcore Liam Neeson vagy akciófilm rajongó az ember – egy otthoni leülésre, vagy akár „válassz te, kicsim”-féle randiprogramnak könnyű szívvel ajánlom.
