Life is Strange: True Colors – érzelmi búcsús hullámvasút
Erunder 
Szeretnéd érzelmileg megnyomorítani magad és órákon keresztül bőgni egy játék miatt? Akkor inkább játssz a Life is Strange első vagy második részével, mert ettől ezt pont nem kapod meg.
A Life is Strange még 2015-ben hozott új világot a számítógépes játékok piacára. Az érzelmeinkkel kezted el szórakozni a fejlesztők, ugyanis amellett, hogy kisvárosi rejtélyeket fedezhettünk fel, olyan komoly témákat boncolgatott a játék, mint a kamaszkori öngyilkosság, azonos neműek közötti szerelem, gyász, depresszó, és a játékosra terhelték a főhősök sorsát.
Ez utóbbiban rejlik az igazi sikere a Life is Strangenek. Valóban mi dönthetjük el mi történik a főhőssel. A 2015-ös siker után a rasszizmusról tanulhattunk a sorozat második részében, majd elhozták az első történet előzményét a Before the Storm-al.
NAGYON VÁRTUK, DE NEM ERRE SZÁMÍTOTTUNK
Idén szeptember közepén jelent meg a harmadik rész a Life is Strange: True Colors (az előzményt és a második epizód kitekintését a Captain Spirittel nem számoljuk, habár azok is fenomenálisak voltak). Ezúttal viszont csalódnunk kell.
Nem mondom, hogy nincsenek pozitívumai a játéknak, mert a zenék, a hangulat, a látvány, és a karakterek mind olyan elemek, amik emelik a színvonalat. Sőt, az utolsó talán még jobb is, mint az előző két részben, mert egysíkú gonosz emberek ellen vesszük fel a harcot, hanem valódinak tűnő személyésigekkel, akiknek van jó és rossz oldala is. Az első részben egyszerű pszichopaták voltak, a másodikban meg rasszisták, akiknek csak ez volt az egyetlen tulajdonságuk. Ezzel szemben a True Colorsban olyan emberekkel találkozunk, akik kedvelhető apák, szerelmet kereső karrierista nők, szóval akikkel együtt lehet érezni.
ZENÉBEN ÉS HANGULATBAN MÉG MINDIG OTT VAN
A karaktereken kívül a sorozat minden egyes részének kiemelkedő eleme a zenei választék. Az ismert popzenéken kívül számos kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert előadóval lehet a játékban találkozni, akiknek kivétel nélkül az közös, hogy olyan fülbemászó melódiákat dobtak össze, amiktől összeszorul az ember szíve.
Van azonban a True Colors esetében egy csupa nagybetűs ÁM. Hiszen, ahogy azt korábban írtam, a játék egyik legnagyobb erőssége, a szabad választás illuziója. Illúzióról beszélünk még így is, mert az első két részben is 4-5 különféle végzethez érkezhettünk meg, tehát nincs valódi totális szabad akaratunk a játék felett, de eme verzók között valóban a mi múltbéli döntéseink a meghatározóak. Az idei játék viszont ezt csupán két végkifejletre redukálta. Persze ha számba vesszük azt is, hogy a főhősünk dönthet úgy, hogy barátnőjével, vagy a pasijával kezd közös jövőbe, ezek a lehetőségek megduplázódnak, mégsem tűnik a változás olyan jelentősnek, így ez igazából csak két végkifejlet. Három, ha azt is beleszámoljuk, hogy magányos farkasok is lehetünk, de úgyis mindenki össze akar majd jönni egy csajjal, vagy egy pasival a játékban.
HA AZT MONDJUK, HETEKEN KERESZTÜL JÁTSZANÁNK MÉG VELE, AZ JÓ NEM?
Ezen kívül az is a True Colors ellen szól, hogy eddig ez a legrövidebb történet. Alex Chan, a főhősnőnk, árvaházak között vándorolva és nevelőszülőket váltogatva nő fel, mígnem felnőtt korát elérve kidobja magából a rendszer. Szerencséje van egy bátyja, aki befogadja. Első pillanattól kezdve felhőtlen a boldogságuk és ez az a pont, ahol érzi a játékos, hogy eszméletlen nagy gebasz lesz. Nem is tévedünk sokat az előérzetünkkel. Alex csupán egyetlen napot tölthet a bátyjával, mert egy tragikus balesetben a férfi meghal. A jelek viszont arramutatnak, hogy az eset egyáltalán nem a véletlen műve volt. Ekkor kezd Alex újdonsült barátaival karöltve nyomozsába az idilli kisvárosban, Havenben.
Habár a történet határozottan jó és csavaros, még egy kis végkifejleti sejtetést is sikerült az íróknak becsempészni a történetbe, mégis elrontja az egészet az, hogy még akkor is, ha a felépített világ minden egyes kis szegletét átvilágítjuk, egy hétvége alatt kényelmesen kijátszható az egész.
Összesítés: 50/100
A pontok felét a történet rövidsége és a választások sújtalansága hozza, 50 pontot pedig a fentebb is leírt jó zenék, hangulat, látvány és okosan megírt karakterek és sztori miatt kap.
