Life is Strange kritika

Már csak egy napot kell várni, hogy megjelenjen a Life is Strange – Before the Storm, ami a 2015-ös év egyik legjobb, legkreatívabb játékának az előzménytörténete lesz. Nézzük, hogy valóban kiérdemelte-e ezt a címet az immár két éves játék, érdemes-e még gyorsan elővenni, mielőtt esetleg beruházunk az előzménybe.

A Life is Strange egy ízig-vérig modern kalandjáték, annak minden megszokott sablonjával. Filmszerű történet, amelyet döntéseinkkel befolyásolhatunk. Miért működik mégis ez a módszer? Miért nem unalmas, mitől nevezhetjük az egyik legkreatívabb történetmesélésnek? Egész egyszerűen a sztorija miatt.

Hősnőnk, a 18 éves Max, éli a tinédzserek mindennapi életét, ám egy nap egy borzasztó álomból ébredve rájön, hogy manipulálni tudja az időt és néhány másodperc erejéig visszatekerheti azt (a’la Prince of Persia) és döntéseit, tetteit megváltoztathatja. A helyszín, ahol mindez játszódik, a tipikus amerikai kisváros, annak minden kliséhengerével: a városból elvágyódó kamaszok, kiégett szülők, rejtélyes kisvárosi események, és természetesen eltűnések.

Ebből a néhány sorból akár egy Stephen King regényadaptációra is gondolhatnánk, azonban a horror mesterének eszköztárával ellentétben, a feszültséget a játékban nem csak a félelem, hanem a palettán lévő összes érzelem megjelenítése okozza. Ilyen sokféle és ennyire alaposan kidolgozott karaktert videojátékban én még nem láttam. Egyszerű kis szórakozásként kezdtem bele a játékba, de olyan élményt kaptam tőle, amire nem számítottam. Sokat beszélünk könyvek és filmek kapcsolatáról, mostanában pedig a játékok és könyvek kapcsolata is egyre inkább előtérbe kerül. Olvastam már játékokból készült könyveket, de egyiknél se éreztem igazán, hogy valóban plusz töltetet adna. A Life is Strange viszont mintha pont a két világ közötti mezsgyén mozogna. Mintha egy jól kidolgozott drámai könyvet olvasnánk, ahol időről időre befolyásolhatnánk a cselekményt.

A Life is Strange azonban mindentől elvonatkoztatva mégiscsak egy játék, így beszélni kell a külcsínről is a belső tartalom mellett. Panaszra nem lehet okunk ezen a téren sem. A grafikus motorból, amit lehet, kihoztak, és csodálatos színekkel és hangulattal látták el a tájat és a karaktereket. Az „élő” világot pedig a zajok, a hangok és a szinkronszínészek hihetetlenül színvonalas munkája teszi igazán hihetővé. A zene keserédes dallamvilága tökéletesen passzol magához a játék hangulatához – mind az alapzene, mind a felhasznált dalok jó érzékkel, helyes arányban jelennek meg a játék során.

A Life is Stange egy olyan művészeti alkotás, amely az irodalom, a grafikai megoldások és a zene tökéletes elegyét alkotja. Nagyon kevés olyan történetet láthatunk – főleg játékokban –, ami ennyire kihasználná és mélyen vizsgálná a játékosok érzelmi hullámzását, döntéseinek hatását egy olyan szinten, ami valóban a lélekig hathat. Éppen ezért csak azoknak az érettebb gondolkodású játékosoknak ajánlom, akik egy jó történetre vágynak, és nem félnek akár a saját lelki/érzelmi világukkal is szembenézni.