Nemrég jelent meg Linda Castillo, amerikai írónő legújabb krimije, a Szégyen. A regény az írónő Kate Burkholder sorozatának immár 11. része, de önállóan is megállja a helyét, a többi rész ismerete nélkül is olvasható. A kötet Beke Cz. Zsolt fordításában a General Press Kiadó gondozásában jelent meg.
Eddig még nem olvastam Linda Castillo műveit, de a legújabb kötetének, a Szégyennek a fülszövege felkeltette a figyelmemet, és kíváncsi lettem rá. Habár a regény egy sokrészes sorozathoz tartozik, a korábbi kötetek ismerete nélkül is könnyen érhetőnek, követhetőnek, izgalmasnak tartottam a történetet, olyannyira, hogy úgy döntöttem, meg kell ismernem az írónő többi művét is.
A regény története szerint egy amish nagymamát meggyilkolnak egy elhagyott gazdaságban, a hétéves unokáját pedig elrabolják. A regény főhőse, Kate Burkholder rendőrfőnök pedig versenyt fut az idővel, hogy megtalálja a kislány elrablóját, hiszen tudja, hogy minél később sikerül a kislány nyomára akadniuk, annál nagyobb valószínűséggel végződik tragédiával a nyomozás. Kate, aki maga is amish családból származik, csakhamar rájön, az eltűnt lány családja szörnyű titkokat őriz.
A regény cselekményvezetése lendületes, fordulatos, az érdeklődést végig fenntartja, az izgalom az utolsó oldalig megmarad. Linda Castillo nagyon jól ért a feszültség fenntartásához, megragadja az olvasót, és ne engedi el egészen a történet végkifejletéig. Engem is képes volt beszippantani a krimi, végig izgultam az oldalakat, találgattam a rejtélyeket, és addig nem nyugodtam, amíg szinte egy nap alatt végig nem olvastam az egész kötetet.
A csavaros bűnügyi sztori mellett a rendkívül hiteles és részletes amish világ fogott meg a történetben. A kötet lapjain végig érződik, hogy az írónő valóban ismeri az amish kultúrát, nem csupán néhány szócikket olvasott el róla a neten. Olyan részletes bepillantást kapunk ebbe a zárt világba, ami nagyon ritka. Ráadásul nem csupán mint kulturális érdekesség jelenik meg az amish társadalom a regényben, hanem fontos jogi, kulturális és erkölcsi kérdések is felvetődnek a téma kapcsán, amik nem csupán az amishokat érintik, hanem tulajdonképpen az egész társadalmat.
Egyedül a karakterek egy részének kidolgozását és az érzelmi szálat éreztem kicsit gyengébbnek a regényben. Míg az amishokat nagyon hitelesen és kidolgozott személyiséggel ábrázolta az írónő, a főhőst és a rendőr kollégáit sokkal kevésbé éreztem kidolgozottnak. Valahogy nem igazán láttam Kate Burkholder személyiségét, nem éreztem a motivációit, nem tudtam kapcsolódni hozzá érzelmileg az egyes szám első személyű elbeszélésmód ellenére sem. Ehhez kapcsolódik a regény romantikus szála is, amit szintén elnagyoltnak, kidolgozatlannak, így teljesen feleslegesnek tartottam. Kate az egyik kollégájával, Tomasettivel titkos párkapcsolatban él, ám a közöttük lévő érzelmekből semmit nem érzékelünk.
Összességében azonban a Szégyen egy remek krimi, ami kifejezetten a cselekményre, magára a bűntényre és a hozzá kapcsolódó amish világra koncentrál, nem a karakterekre, vagy a jellemek közötti érzelmi kapcsolatokra. Így inkább az akciódús krimiket kedvelőknek ajánlom, és azoknak, akik szívesebben megismernék jobban a zárt amish közösségek világát.