Fráter Zsuzsanna 
Forrás: Alexandra Kiadó
A könyvhétre jelent meg a Magyarországon eddig kevéssé ismert amerikai bestsellerszerző, Lisa Unger legújabb regénye, a Halottakkal suttogó az Alexandra Kiadó gondozásában. A könyv beharangozója szerint Lisa Unger Stephen King méltó utódja, és a mű finoman egyensúlyoz a horror és a thriller között. Hogy ez mennyire teljesült? Kritikánkból kiderül.
A túlvilági élet, a szellemvilág és az élők kapcsolata mindig is foglalkoztatta az emberiséget, rengeteg művészeti alkotásnak a témája napjainkban is. Éppen ezért, meg persze a beharangozók miatt, nagyon kíváncsian vártam Lisa Unger regényét. Mivel a borítószöveg Stephen Kinghez hasonlította, és a horrorhoz közel állónak nevezte, egy kicsit tartottam tőle, hogy túlságosan félelmetes vagy megrendítő lesz számomra, mivel ez a zsánere idegen tőlem. Azonban feleslegesen tartottam ettől, ugyanis a regény nagyon távol áll a horrortól, inkább misztikus kriminek nevezném, és Stephen King műveihez sem igazán tudom hasonlítani.
Mindettől függetlenül a Halottakkal suttogó izgalmas olvasmány, érdekes történettel és karakterekkel. A regény középpontjában egy eltűnt kislány utáni nyomozás áll, aminek a történetét három nézőpontból ismerjük meg. A főhős Finley, aki már gyerekkora óta hangokat hall, és látomásos álmok gyötrik, amiket nem ért, és szabadulni sem tud tőlük. Különös adottsága egyre rémisztőbbé válik számára, ezért nagyanyjához, Eloise Montgomeryhez fordul, a híres hollowsi médiumhoz, aki rendszeresen segít egy magánnyomozónak eltűnt személyek felkutatásában. Ráadásul Hollowsban furcsa dolgok történnek, kislányok tűnnek el, és hamarosan Finley egy nyomozás kellős közepén találja magát. Közben végigkövethetjük egy elrabolt kislány, Penny nézőpontjából is a történéseket, akit furcsa, rémisztő emberek tartanak fogva, akik ha megharagszanak rá, borzalmas dolgokat művelnek vele.
A karakterek többsége érdekes, egyedi személyiség. Számomra a legszimpatikusabb Penny, a kislány volt, az ő fejezeteit szerettem a legjobban. Az írónő remekül ábrázolta a személyiségét, átérezhető volt az a felélem és rettegés, amit egy fogvatartott gyermek átélhet. Emellett remekül épült fel az őt körülvevő rejtély is. A főhőst, Finley-t azonban képtelen voltam megszeretni vagy közel érezni magamhoz. Valahogy nem éreztem igazán hitelesnek a problémáit, belső konfliktusait. Halványan emlékeztetett Lisbeth Salanderre a Tetovált lányból, de sokkal kevesebb mélységet éreztem benne, mint Stieg Larsson hősében.
A regény nyelvezete olvasmányos, néhány tájleírást igazán megkapónak éreztem, a fő helyszín, Hollows misztikus hangulata is átjött, de igazán horrorisztikus elemeket nem találtam a műben. Hiába volt szó szellemekről, halottlátókról, túlvilági üzenetekről, valahogy ezek az elemek annyira természetesnek hatottak a szereplők számára, hogy olvasóként is teljesen normálisnak vettem őket, nem okoztak szorongást.
Összességében Lisa Unger regénye érdekes témát dolgoz fel és elég olvasmányos. A nyomozás érdekfeszítő, a történet vége érdekes, nem várt fordulatot tartogat, ráadásul a zárás előrevetíti azt, hogy talán regénysorozattal van dolgunk, és Finley-vel a későbbiekben még találkozunk. Ha így lenne, akkor az első kötet hiányosságai ellenére is kíváncsian várom majd a folytatást.
