Blackphoenix 
Geniz Gamze Ergüven Mustang című filmje igazán méltó lezárása volt a kényes társadalmi kérdéseket feszegető LUX Filmnapok 2015-ös programjának. Mielőtt azonban a közönség belemerült volna az észak-törökországi falucska életképeibe, az Uránia kávézójában sor került egy kis felvezető kerekasztal beszélgetésre is Buglya Zsófia vezetésével. A hölgy Bognár Péter filmforgalmazót, Bíró Tibort, a Miskolci Jameson Cinefest igazgatóját és Böszörményi Gábort, a Mozinet ügyvezetőjét faggatta a szerzői filmek managelésének kulisszatitkairól és nehézségeiről.
Akadtak ugyan ellentétes vélemények; például Bognár szerint több filmforgalmazóra lenne szükség, míg Böszörményi szerint máris túlságosan sok van, és nem szükséges a túltermelt filmek minden egyes darabját mozikban forgalmazni. A hollywoodi filmek aránytalanul nagy népszerűségét és egyeduralmát a piacon azonban egyikük sem tartja túlságosan kedvezőnek. Buglya felvetette az ingyenesség kérdését is, amellyel kapcsolatban szintén egyöntetű volt a válasz, miszerint leértékeli a filmvetítéseket. Böszörményi kompromisszumos megoldásként a kedvezményes árral állt elő, emellett kiemelte, hogy a Cinefest kivételt képez, hiszen ott a fesztiválhangulat a fontos, nem a pénzvisszaáramlás. Bognár egyedül a szerzői filmekre nyitott közönség kinevelését támogató iskolai vetítéseken tudta elképzelni az ingyenességet. Megkerülhetetlen téma volt ezen felül az, hogy a Cannes-i Filmfesztivál magyar díjazottja, a Saul fia miért nem szerepel a LUX programjában. Bognár szerint a forgalmazók nem akarták túlságosan „nyomni” a filmet, mert az esetleg a tömeges letöltéshez vezetett volna.
A Mustangot azonban nem óvták ennyire, így szerencsére az Uránia Filmszínház egész dísztermét betöltő közönség lehetőséget kapott rá, hogy megismerkedjen Ergüven filmjével. A középpontban álló öt nővér számára hamar véget ér a fiatalok gondtalan élete miután a szomszédasszony rajtakapja őket, amint az iskolaév végén levezetésképpen fiú osztálytársaikkal lubickolnak a közeli tóban. Ezután az eset után a szigorú nagymama, akit a hírek hallatán a szívroham kerülget, és a még szigorúbb nagybácsi megtilt mindenféle „bűnös” elfoglaltságot a lányoknak, mint az internethasználat vagy az önálló lélegzetvétel, azonnali szüzességi vizsgálatot rendel el, a ház pedig valóságos börtönné alakul át.
A lányok utolsó mentsvára az, hogy egymásra támaszkodhatnak, ám miután a család beindítja a gyorstalpaló feleségtermelést, ez az idilli állapot is elkezd felbomlani. Érdekes megfigyelni, hogy az öt különböző személyiséggel rendelkező nővér hogyan küzd meg a rájuk záruló, megnyomorító elvárástengerrel, amikor már csupán magukra számíthatnak. Akad köztük szerencsés, aki egyszerre tehet eleget a család kívánságainak és harcolhatja ki magának az esélyt a boldogságra, de akad köztük szerencsétlen is, aki megadva magát belesimul az ideális nőtől elvárt passzivitásba és tehetetlenségbe. Akad olyan lány, aki a végletekig kétségbeesett, és olyan is, aki a néző számára fájóan semmilyen. A legérdekesebb karakter azonban vitán felül Lale, a kis lázadó.
Ő az, aki gyalogosan, papuccsal a lábán nekiindul az országúton, hogy Isztambulba szökjön, aki beleköp az éppen ügyeletes kérő és szülei teájába, akik a nővéréért jöttek. A vadóc kislány legkifejezőbb gesztusa mégis az, amikor még a film elején fiatal kora ellenére ő az, aki nekiszegezi a besúgó szomszédasszonynak a kérdést, úgy érzi, a szarszínű ruhájában, joga van morálisan ítélkezni? Noha itt még elég egy pofon, hogy elhallgattassa Lalét, és sokáig biztosra vesszük, hogy dacos kitörési próbálkozásai súlytalanok maradnak, lassan átalakul a kép, és egyre nyilvánvalóbbá válik a számunkra, hogy nem egy álmodozó kislánnyal, hanem egy valódi Mustanggal állunk szemben.
A filmben ábrázolt női sorsokkal kapcsolatban nem az elnyomás a legszembetűnőbb és legszomorúbb, hanem az a természetes mindennapiság, amivel nem is annyira a családfő, hanem maga a kulturális környezet kivitelezi azt. A feleségszerepre fel nem készült tinédzserlányok közötti rövid párbeszédek jól érzékeltetik, főszereplőink mennyire nem ismerik a saját testüket és szexualitásukat. A helyzetet csak még nyomasztóbbá teszi az egyedülálló nagybácsi nem is olyan burkoltan jelen lévő vágya, amely ennyi fiatal nő között óhatatlanul is eluralkodik rajta.
A végkifejlet kiszámítható, ám a néző ezzel együtt a torkában dobogó szívvel izgul Laléért, és háznál maradt egyetlen nővéréért, Nurért. A finálét leszámítva azonban, amennyire ezt európai szemmel meg lehet ítélni, Ergüvennek sikerült releváns, életszerű filmdrámát készítenie.
Értékelés: 75/100
IMDb: 7,6
Mafab: 74%
