Macbeth, a kommandós

Hogy válik valaki gyilkossá, s őrül meg, miután tettei következményeit elviselni képtelen? Amikor a gyanakvás és a paranoia elhatalmasodik a bűnös lélek felett, onnan már csak a pusztulásba vezethet út. Macbeth, hogy célját elérje, sorra gyilkolja le vetélytársait; hisz csak úgy válhat belőle király, ha minden számára kellemetlen akadályt kiiktat. Nem számol viszont tettei következményeivel. Mégpedig azzal, hogy hamarosan teljesen megőrül, egy ordítozó bolonddá válik, akitől mindenki csak menekül, s előbb-utóbb a vesztébe rohan. Először Cawdor thánjává (grófjává) nevezik ki, majd karrierlázban égve királlyá vizionálja magát. Hisz a boszorkány jóslatában, és mindent el is követ annak érdekében, hogy e jóslat beteljesüljön. Kállay Géza nyelvészt kérték fel arra, hogy fordítsa újra Macbeth történetét, s a már kész színdarabot látva úgy tűnik, jól tették, amikor mellette döntöttek. Kállay szakértője, oktatója és kutatója William Shakespeare életművének. Az ELTE Anglisztika tanszékének színház- és dráma specializációjának vezetője aligha nevezhető járatlannak a témában. Remekül ültette át a mai korba Shakespeare drámájának szövegét. Bár Szabó Lőrinc fordítása kétségkívül remek, szükség volt arra, hogy a mai kor emberének is minden szó érthető legyen. Az eredeti drámában Duncant, a skót királyt gyilkolják meg, ebben az új változatban viszont Lady Duncant, a királynőt szúrja le Macbeth. Bő egy éve, 2013 novemberében mutatták be a londoni Globe Színházban a Macbeth-et, korhű jelmezekben, melyről HD felvétel is készült. A felvételt 2014. november 23-án láthatta a debreceni Csokonai Nemzeti Színház közönsége. A Nemzeti Színházban grúz színészek tolmácsolásában láthattuk Shakespeare művét:   http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok&list=actual&performance=288, 2008-ban a budapesti Katona József Színházban volt egy bemutató: http://7ora7.hu/programok/macbeth, de a Trafó és a Maladype Színház koprodukciójában is láthattuk már Macbethet:  http://www.maladype.hu/hu/performances/2366

Horgas Ádám rendezése egészen új megvilágításba helyezi a már jól ismert történetet. A terasz.hu-nak ezt nyilatkozta azzal kapcsolatban, hogy miért tartja ma is aktuálisnak a darabot: http://www.terasz.hu/main.php?id=egyeb&cikk_id=16662&page=cikk Macbeth afféle kommandósként pusztítja az ellent, amikor találkozik egy boszorkánnyal, aki megjósolja neki, hogy bizony ő lesz Skócia új királya. Na, ettől Macbeth gondolkodóba esik, s hamarosan felesége unszolására mindenkit kinyír, akit csak tud. Később aztán már magától gyilkol, bármiféle bátorító szó nélkül is. Nincs túl sok díszlet a színpadon, a látvány viszont mindent visz. Nem vonja el a figyelmet a darab mondanivalójáról, sokkal inkább kiegészíti, megerősíti azt. Hová is érkezhetnének a hírek manapság, mint Macbeth okostelefonjára? A fények, a vetítések, a híradó, a nézők folyamatos tájékoztatása elmaradhatatlan kellékei a darabnak. Hol látványos akciók, hol pszichodráma, hol pedig a legváratlanabb pillanatban felbukkanó humor teszik a Macbeth-et a mai néző számára is teljesen befogadhatóvá és élvezhetővé. Ami engem kicsit meglepett, az az artista-mutatvány volt, melyet Pavletits Béla Macbeth-ként bemutatott nekünk. Komolyan izgultam, nehogy leessen a selyemkötélről, amin oly magasan csüngött. Szerencsére életben maradt; nem úgy, mint az általa megformált Macbeth a történet végére. Balsai Móni Lady Macbeth szerepére ideális választásnak bizonyult. Egyrészt mert szexi, másrészt mert beszéde mézes-mázos, s ugyanakkor ő maga az igazi könyörtelen kísértő. Már Shakespeare idejében is csak a szexen járt a férfiember agya, és ezt az akkori nők is nagyon jól tudták. Mióta világ a világ, pucér csajok csókok és simogatások közepette bármit képesek voltak megígértetni a tesztoszterontól teljesen megháborodott hímekkel. Nincs ez másként Macbeth-tel sem. Sajnos Macbeth azonban elveti a sulykot, mert nem csak egyvalakit tüntet el az útból. Nem elég, hogy Lady Duncan skót királynőt leszúrja, s annak testőreit hátba lövi, hamarosan Banquo, Macbeth harcostársa is erre a sorsra jut. Mindenkinek pusztulnia kell, aki csak fenyegeti Macbeth erőszakkal megszerzett hatalmát.

Macduff szövetkezik Malcolmmal, Lady Duncan királynő fiával, és elhatározzák, hogy bosszút állnak Macbethen. Lady Macbeth álmában folyton a gyilkosságról beszél, mígnem annyira megőrül, hogy önkezével vet véget életének. Macbeth sorsa megpecsételődött, s halála után Malcolmot választják meg királynak. Az előadás sok mindenben reflektál a mai viszonyokra, nem véletlenül mutatta be a médiát olyan könyörtelen és hideg közvetítő erőként az események és a néző között, mint amilyen sokszor a valóságban is. Nyoma sincs részvétnek a tudósításokban. Csakis az számít, hogy hányan nézik a vérontást az otthonukban. Motiváló tényező a szex és az erőszak, esetünkben inkább az erőszak, és ha már erre billen a mérleg nyelve, ott bármilyen szörnyűség előfordulhat.

Ágoston Katalin boszorkányként brillírozott, mellette táncolt s énekelt is, melyet a közönség hálás üdvrivalgással és vastapssal jutalmazott az előadás végén. Sminkje egészen elképesztően undorítóra sikerült – nyilván ez volt a cél. Amilyen hangja boszorkányként volt, akár egy death-metál bandában is megállta volna a helyét a hörgős részeknél. Ehhez képest, amikor énekelt, nyoma sem volt már a repedtfazék banyahangnak.

Történetünk a második felvonás közepe tájékán kissé leült, s egy jelenet – amikor orvosok/gyilkosok (?) injekcióval küldik a másvilágra Macduff feleségét és kisfiát – teljesen erőltetettnek és kissé erőtlennek hatott, mégis a darab egészét tekintve nem vágta haza az összképet. Egyetlen negatívumot tudnék felhozni, ami nem a színdarabra vonatkozik: a Pesti Magyar Színház nézőtere egy szocreál förmedvény. Mintha egy sötét barlangban ülnénk, ahol a díszítő elemek is sötétek, és mindez alapból rossz hangulatba hoz bennünket. Amikor leülünk, akkor jön a másik meglepetés. Semmi hely nincs a lábaknak. Egy 180 cm feletti egyén a lábát csak az előtte ülő nyakába tudja rakni, mert nincs más esély az életben maradásra.

Teltház előtt mutatták be a darabot, és óriási sikere volt. Egész biztos, hogy sok előadást fog még megérni. Ötletes és bátor újragondolása ez Shakespeare drámájának. Ami viszont egy kissé nyomasztó: a téma még ma is aktuális.

fotók: Mészáros Csaba