Fráter Zsuzsanna 
Az Athenaeum Kiadó fotója
Még ősszel jelent meg Paolo Coelho legújabb regénye A kém címmel az Athenaeum Kiadó gondozásában. A könyvet már megjelenése előtt hatalmas érdeklődés övezte, hiszen az író a 20. század egyik legemblematikusabb alakját, a kémkedés vádjával kivégzett Mata Harit választotta legfrissebb műve hőséül. A valós eseményeken alapuló történetet Coelho egyes szám első személyben meséli el.
Nem vagyok kezdő Coelho-olvasó, bár valójában nem is tartozom a kedvelői közé. Eddig minden könyvét úgy vettem a kezembe, hogy most majd megfejtem a nagy Coelho-titkot, azaz miért is rajonganak érte milliók nemtől és nemzetiségtől függetlenül. Miféle megvilágosodást élnek át olvasói, ami miatt szinte mesterként követik a brazil írót? Milyen tanok azok, amik már-már szektává tömörítik a rajongókat? Azonban sajnos, eddig nem sikerült megfejtenem. Bár nem tartom rossz írónak, a történetei lekötöttek és olvasmányosnak tartottam mindet, de a kinyilatkoztatásként tálalt életbölcsességei rám nem voltak soha különösebb hatással, sőt, kifejezetten közhelyesnek éreztem őket.
Azonban a Mata Hariról szóló regényét mégis nagy érdeklődéssel vártam. Egyrészt izgatott a kémnő alakja, akiről már többször is olvastam különböző cikkeket és egy remek dokumentumregényt is. Szépirodalmi műben azonban még nem találkoztam alakjával, így remek ötletnek tartottam Coelho új témáját. Másrészt kíváncsi voltam, hogy az író mit fog kezdeni egy valóságos eseményeken alapuló történettel, mennyire hagyja el komfortzónáját, és mennyiben lesz más ez a műve az eddigi könyveitől. Azt kell mondjam, tudott meglepetést okozni.
A kém műfaja levélregény, és az elbeszélésmódja, mint fentebb említettem, egyes szám első személyű. A történet szerint Mata Hari a kivégzésére várva a párizsi Saint-Lazare börtönből ír leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartják fogva. A leveleket örökségként a lányának szánja, akit nem láthatott felnőni. Ezekben akarja megörökíteni életét, elmagyarázni tetteinek okait, és bemutatni azt a nőt, akit valójában nem ismert senki. Így a történet két idősíkon fut, egyrészt a jelenben, amikor a táncosnő a börtönben tölti utolsó óráit, másrészt a emlékezéseknek köszönhetően visszarepülünk a múltba, és megismerjük Mata Hari életét gyermekkorától kezdve. Teljes képet kapunk arról, hogyan vált a hollandiai Leeuwarden városából származó, Margaretha Geertruida Zelle néven született lányból Európa szerte híres táncosnő Mata Hari néven. Ennek a megértését segítik azok a részek is, amelyeket a mű kiemel a nő közismert élettörténetéből. Hangsúlyos szerepet kapnak azok a férfiak és az általuk elkövetett erőszak, akik Margaretha jellemét formálták és akiknek részük volt abban, hogy végül a kicsit sem szokványos és hagyományos útra lépjen. Fontos szerepe volt ebben a leydeni tanítóképző igazgatójának, aki a lány szüzességét elvette, és többször szexuális viszonyra kényszerítette, majd a erőszakos és durva katonatiszt férjének, Campbell MacLeod-nak, aki többször bántalmazta, megalázta és beteges féltékenységével kínozta. A nőnek végül sikerül megszabadulnia kínzóitól, és a saját útját járnia. Azonban ez az út egyáltalán nem könnyű: táncosnőként és közismert férfiak szeretőjeként így is folyamatosan kiszolgáltatott volt.
Coelho regénye azt hivatott bizonyítani, hogy Mata Hari az önmagára talált, ön-felszabadított nő mintaképe. Azzal, hogy elhagyta férjét, és saját kezébe vette élete irányítását, független nővé vált. Azonban kurtizánként valóban szabad-e? Valóban lehet-e feministának tartani? Ahhoz, hogy önmagát fenn tudja tartani, hogy luxuséletet élhessen, folyamatosan mások kedvében kell járnia, szerepet kell játszania, így állandó függésben van. Bár nincs férje fennhatósága alatt, ellentétben korának más asszonyaival, így is mások kegyeitől függ saját boldogulása. Mivel testéből él, így még inkább kiszolgáltatott, hiszen fiatalságának elmúlásával megélhetése is odaveszhet, ráadásul szerelme kedvéért képes lemondani mindenéről, hajlandó kockáztatni, és végül ez okozza vesztét is. Így én a regény üzenete ellenére mégsem érzem Mata Harit feministának. Számomra ő inkább egy saját hálójában vergődő madár.
Ezt az érzést erősítik bennem eszmefuttatásai is, melyek jellegzetes létértelmező Coelho-szövegek. Ezekben Mata Hari saját boldogságát, életfilozófiáját elemzi, melyek alapján nem tartom őt sikeres, kiegyensúlyozott, független nőnek. Inkább olyannak, aki élvezi az életet, megragadja a pillanatot, miközben feje fölött ott lebeg a bárd, ami előbb-utóbb lesújthat, s végül le is csap.
A mű nyelvezete olvasmányos, könnyen érthető, s itt is tetten érhető Coelho össze nem téveszthető, egyéni stílusa. Szereti az erőteljes szóképeket, hasonlatokat, vizualitásra törekszik, és sajátos életbölcsességeivel színesíti a szöveget. Más regényeivel ellentétben egészen cselekményes, kisebb hangsúlyt fektet a belső monológokra, de nem hagyja el teljesen őket, emellett az egyes szám első személyű elbeszélésmód is az önvallomásosságot erősíti. Bár a főbb pontokban követi a táncosnő élettörténetét, azonban él az írói szabadsággal is.
Összességében A kém olvasmányos, érdekes regény remek történettel. Nem tipikus Coelho-mű, de magán viseli az író jellegzetes vonásait, ezért egyaránt vonzó lehet a brazil mester rajongóinak is, de azoknak is, akiket inkább a kémnő története érdekel. Az ilyen hideg estéken kifejezetten üdítő olvasmány!
A kém megvásárolható az Athenaeum Kiadónál!
